Vadász Bea - Sara Stanley

Saját tapasztalat

Vadász Beával és Simonyi Piroskával egyszerre találkoztunk, de akkor csak Piró adott interjút. Ők ketten jól összebarátkoztak a szinkronfelvételek közben, így ugyancsak örültek egymásnak. Őszintén bevallom, féltem kicsit a Beával való találkozástól. Nekem a VU egyet jelentett a főszereplő szőke kislánnyal, Sara Stanley-vel. Féltem, hogy Bea nem olyan lesz, ahogy elképzelem, és akkor máshogy fogok a VU-ra is nézni. Hogy mekkorát csalódtam - persze kellemesen. ;-) Bea szakasztott Sara Stanley, nagyon hasonlít rá azzal a különbséggel, hogy sokkal vonzóbb lány, mint Sara volt a sorozat utolsó részeiben. ;-) Szőke, copfba fogott haja van, alacsony, karcsú, kedves, mosolygós - egyszerűen elbűvölő volt. Természetesen a hangja is olyan, mint a filmben, bár picit változott azóta.

Aztán kicsit leült az interjú-projekt... Bár Beával többször is találkoztam a Váratlan utazás-találkozókon, az interjú készítése több évig csúszott, hogy aztán végül 5 évvel később mégiscsak elkészüljön. ;) Beával egy kávézóban találkoztam egy januári nap kora estéjén, és ő készségesen válaszolt a kérdéseimre.

Az interjú

Rengeteg karakternek kölcsönözted már a hangodat az évek során. Mióta foglalkozol szinkronizálással?

Úúúú... 9 évesen kezdtem el, tehát akkor egy híján 20 éve.

Mi volt az első szinkronszereped?

A legelső szinkronszerepem valami őrületesen nagy huszonvalahány részes sorozat volt. A Minárovits Petivel kezdtem... de már nem tudom mi volt a címe... Azt tudom, hogy utána volt a Huncutka, ami az első nagy mozifilmem volt. Igen, a Minivel kezdtem :), és ráadásul utána a Váratlan utazásban is együtt dolgoztunk.

Tudnál mondani pár filmet, sorozatot, amiben szerepeltél? Esetleg kedvencet, amit szívesen csináltál? Akár a múltban, akár mostanság.

Persze, hogyne! Az életem nagy kedvence, amire mindig is nagyon-nagyon büszke vagyok és leszek is, az a Leon, a profi. Én voltam Mathildének a magyar hangja. Ez valami miatt nagyon-nagyon hozzám nőtt. De a Váratlan utazás is ilyesmi sorozatnak tűnt számomra, és mindig is büszke leszek rá, mert tényleg egy kedves sorozat, aminek van értelme. És ezt éveken keresztül csináltuk. Azt hiszem hatodikos voltam, mikor elkezdtük, és már gimibe jártam, talán elsős vagy másodikos lehettem, mikor befejeztük. Három-négy év munkája nem tűnik el nyomtalanul. A Buffyban is szinkronizáltam, én voltam a rossz boszorkány. Aztán volt még az Amerikai pite... Még, amire büszke vagyok, az az Isteni sugallat, az RTLKlubon ment hétköznaponként. Azt nagyon szerettem. Van még a Szívek szállodája, amiben ugyan nem szerepeltem sokat, de szintén nagyon szerettem csinálni.

Te most szinkronizálsz még aktívan, ugye? Abból élsz?

Aktívan szinkronizálok, igen, de emellett tanárként is dolgozom gyerekek mellett!

Gondolom hívnak, meg alkalmaznak sok helyen, mert sokszor lehet hallani a hangodat.

Igen, de azért egyet nem szabad elfelejteni. Azt, hogy az ember hallják a TV-ben, a különböző csatornákon, néha egymást követő filmekben is lehet hallani az adott színészt, az nem azért van, mert olyan sok munkája van... Lehet, hogy azt fél évvel ezelőtt vették fel... Vagy 2 hónapja. Ezek nem feltétlenül egymást követő munkák, ez nem azt jelenti, hogy ilyen borzalmasan sok munkánk van. Lehet, hogy most épp nem dolgozom 2 hétig egyáltalán, de hallod a hangomat sok filmen, sok csatornán.

Átlagosan mennyit dolgozol egy héten vagy egy hónapban?

Erre nem lehet így válaszolni igazából. Mert például a múlt héten dolgoztam három alkalommal, ami nem sok, és most például, ezen a héten elég sokat dolgoztam. Holnap is megyek. Ma például reggel nyolcra mentem, és nemrég végeztem, 6-kor. Holnap 10.20-ra megyek és 2-ig vagyok.

Színészként láthattunk valahol? A Családi körben szerepeltél nagyon régen. Volt más szereped is? Játszottál színházban?

(Felnevet.)
Igen-igen. 7 éves voltam, mikor a Lakner bácsi gyerekszínházában kezdtem. Illetve már akkor a lánya, Lakner Lívia csinálta, mert Lakner bácsi már nem élt. 10-11 éves koromig jártam oda. 4 darabban játszottam akkor. Aztán kerültem a Játékszínbe, ahol az Alice csodaországban című darabban játszottam. Azt nem tudom miért, de fél év után levették. Aztán jött az Operettszínház, az már egy kicsit nagyobb lélegzetvételű dolog volt. Ott a Muzsika hangjában játszottam, mint Brigitta. Szöveges szerepem volt, tehát nem csak úgy megjelentem.

Ezeket nem is tudtam...

Szerintem sokan nem tudják, hogy volt színészi múltam is. És hát forgattam elég sokat. Nem tudom mennyire emlékszik a mi korosztályunk erre, de régen volt Bodrogi Gyulának egy hetenként vagy havonta jelentkező szórakoztató műsora, a Gyuszi ül a fűben. Elég sokszor voltam például abban. A Családi kört említetted, én is azt tudnám felsorolni még. Mi volt még...? Volt egy egész estés tévéfilm, a Körtvélyesi csíny. Olyanokkal játszottam együtt, mint például Béres Ilona, Hegedűs D. Géza... és hát sorolhatnám még... Sztankay István, Rubold Ödön. Elég híres színészek mellett voltam! Akkor úgy ebbe belecsöppeni... hát én istenítettem ezeket az embereket. A mai napig nagyon szeretem ezeket a színészeket. A filmben a Béres Ilonának voltam az egyik lánya.

Volt olyan, hogy felismertek a hangod alapján? A Mini Petit ismerték már fel, Simonyi Piroska is mesélte, hogy nemrég egy szórakozóhelyen felismerték a hangját.

Igen, volt olyan! Úgy nem ismernek fel, hogy Vadász Bea, azt nem tudják. Inkább úgy, hogy valamilyen szerephez kötnek. Pont a közelmúltban volt egy ilyen. (Felnevet.) Tankoltam egy benzinkútnál, folyamatosan ahhoz a kúthoz járok, és az egyik lány, akivel szoktam beszélgetni, ő ott felismerte a hangomat. És a második alkalommal megkérdezte, hogy te, nekem nagyon ismerős a hangod, nem szoktál te szinkronizálni? Hát, de, tényleg! (Megint nevet.) De azért nagyon kevés az az ember, aki úgy felismeri a hangomat, hogy ugyanígy megkérdezze, nem szoktam-e véletlenül szinkronizálni. Nem jellemző, hogy nagyon sűrűn felismerjék, de nem mondom azt, hogy ha egy társaságban vagyok, akkor nem tűnik fel valakinek.

Mennyire tudtál azonosulni Sara Stanley-vel? Van közös vonásotok? Külsőleg kicsit emlékeztetsz a szőke Sarara, belsőleg is van hasonlóság?

Igen. Annyira, hogy valószínűleg én is olyan naiv voltam, mint ő. Az volt a mottóm kisgyerekként, hogy majd én. És ez mindenre vonatkozott. Én akartam megfőzni a kávét, én akartam kitakarítani, én akartam mindent. Én nem esem le sehonnan, a jászótéren is minden létező legmagasabb pontra felmentem. Ugyanakkor viszont jó kislány voltam és bátor is. :-))

Ugyanolyan öntudatos és makacs, mint Sara?

Öntudatos és makacs. Az mondjuk még a mai napig is érvényes sajnos. (Nevet.) Nagyon makacs tudok lenni bizonyos helyzetekben, de szerintem már alább adtam ebből.

A szerep közel állt hozzád? Úgy értem, hogy vele nőttél fel? Csak egy munka volt vagy több annál?

A hangulat igazából, meg az a légkör, amiben dolgoztam, azt sosem felejtem el.

A helyszín mennyire fogott meg?

Hát az gyönyörű! Azért a Prince Edward-sziget tényleg gyönyörű hely lehet valóban. Meg maga Kanada is érdekel, szép helyek lehetnek ott. Igen, ez egy jó kis történet! Nagyon aranyos, a mondanivalója is megfogott. Nem tudnék kiemelni semmit, úgy összeségében megfogott az egész. Abban az időben kaptam meg, amikor talán a legjobban kellett. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt csinálhattam, hiszen van mire emlékeznem. Most őszintén, vannak olyan filmek, amikre az ember büszke lehetne mostanság...? Nincsenek sajnos. Mikor lehetett az...? Hatodikos voltam... 11-12 éves. 15-16 év után is emlékezni valamire úgy, hogy közben itt ülünk, beszélgetünk, és bizonyos részek bepattannak, meg előjönnek a munkák során eltöltött nevetgélések. Ez a jó dolog! Azt gondolom, hogy erre büszke lehetek!

Valamelyik karakter közel állt hozzád a sztoriból?

Igen, nekem a Gerő Gabinak a figurája (Felix King) tetszett nagyon. Mert olyan kis csínytevő kisfiú volt! És egyszer csak megnőtt! Megláttuk, és úristen! A szereppel együtt nőtt. És hát a Piroska szerepét is nagyon szerettem (Felicity King), szerintem nem lehet kiemelni 1-1 karaktert, Hetty néniről már ne is beszéljünk! (Nevet.)

Dolgoztál együtt Schubert Évával? Mert a szinkronban külön vettétek fel a tekercseket, úgy tudom.

Színházban dolgoztam vele. A felnőtt színészekkel valóban nem voltunk együtt a szinkronban annak ellenére, hogy voltak közös jeleneteink. De azokat külön vették fel. Abszolút külön dolgoztak tőlünk.
Nem tudok kiemelni senkit, mindenki egy karakter, mindenki úgy volt jó, ahogy volt.

A többi fiatal szinkonossal tartod a kapcsolatot jelenleg? Gerő Gabival például?

Nem, sajnos nem... Gabi például egy olyan partner a mai napig is, akivel akkor is szerettem dolgozni és most is. Tud dolgozni, ahogy kell.

Piroskával is volt azóta több közös munkátok?

Hogyne! Amire nagyon büszke vagyok, az az Aki bújt, aki nem című sorozat, ami még anno a régi TV2-nek ment, a csigatévének, egy amerikai sorozat. Nagyon sajnálom, de nem volt annyira nagy jelentőségű, az embernek nem emlékeznek annyira rá, mint a Piroska és én, de mi sírtunk a végén, mikor vége volt a sorozatnak... Kérdezd meg a Piroskát! Az is egy nagyon jó munka volt...

Most is elérzékenyültél kicsit...

Igen, mert az még jó volt, szerettem nagyon csinálni. Azt hiszem, a Piroska fel is vette anno kazettára...

Mit jelentett neked a Váratlan utazás szakmailag? Összesen 91 részből állt, aminek nagy részében szerepeltél, tehát egy viszonylag nagy munkáról volt szó. Fejlődtél szakmailag? Első komoly munkád volt esetleg?

Igen, első komoly abból a szempontból mindenképpen, hogy hosszú volt. Nyilván a stábbal is összeszoktunk, mindenki tudta, hogy mi a dolga, hogy kell csinálni. Az évek munkája meghozta a gyümölcsét. Az a rengeteg idő, amit a stúdióban töltöttünk csak az előnyünkre vált. Nyilván voltak súrlódások is, de nagyon jó, hogy az ember ennyi idő távlatából tényleg csak a jóra emlékszik.

Mi történet veled a sorozat óta, mivel foglalkozol? Tehát még mindig szinkronizálsz?

Még mindig szinkronizálok, igen. Főiskolára kezdtem járni, voltak olyan ambícióim, hogy elkezdem a Színművészeti Főiskolát, ha már bennem volt ez a színpad, színház, szinkron, művészvilág, akkor folytassuk ott, ahol elkezdtük. De aztán valamiért meggondoltam magam. Nem mondom azt, hogy egyáltalán nem bánom, de nem bánom végül is, hogy nem jutottam be a Színművészetire. Más területen próbálkoztam tovább. Szerettem volna mindenképpen olyan pályára menni, ahol segíteni tudok az embereken. 2004-ben végeztem Kaposváron az egyetemen, most van egy gyógypedagógiai tanár diplomám. Van elképzelésem ebben a szakmában is, nem úgy fogok meghalni, hogy csak a szinkronizálásból élek meg. Már csak amiatt is, mert tényleg nagyon szeretem a gyerekeket, és úgy érzem, meg tudom velük találni a közös hangot. A szinkronizálást sem szeretnám feladni, de ha a kettő együtt menne párhuzamosan, az jó lenne.

Sok sikert kívánok ehhez, és köszönöm az interjút!

készült: 2007. január