Anne Shirley világa
Sokan ismerik Anne Shirley történetét (Anne a Zöld Oromból, Anne of Green Gables), ezt a cikket a sztori filmes változata ihlette, azzal kapcsolatban szeretne tisztázni részleteket, eloszlatni félreértéseket.
Az alapmű
Lucy Maud Montgomery kanadai írónő az 1900-as évek elején írta meg Anne of Green Gables (Anne otthonra talál) című művét, amit a kezdeti visszautasítások
után végül 1908-ban adott ki az L. C. Page & Co. könyvkiadó. A mű óriási sikert aratott, Anne Shirley, a vörös hajú árva milliók
(köztük számos férfi) szívébe lopta be magát. Mark Twain is elismerően nyilatkozott Anne-ről, akit a legkedvesebb, legszerethetőbb gyereknek
nevezett a halhatatlan Alice óta
. Az első könyvet folytatások követték, Montgomery az Anne of Avonlea (Anne az élet iskolájában),
az Anne of the Island (Anne válaszúton) és további könyvekben folytatta Anne kalandjait. Összesen nyolc Anne-kötet készült, de írt még további
könyveket is Avonlea város lakóinak történeteivel, pl. The Story Girl (A Mesélő Lány), The Golden Road (Az arany út) és
Chronicles of Avonlea (Avonlea-i krónikák) címmel.
A könyvek a maguk idejében is hatalmas sikert arattak, de később filmes változat is készült belőlük. Már 1919-ben elkészült egy némafilm, majd 1934-ben egy még fekete-fehér, de hangos film. 1956-ban és 1972-ben pedig már színes filmen nézhették a rajongók a vörös hajú árva kalandjait.
Sullivan változata
A nagy áttörést talán az ötödik változat jelentette: 1985-ben a Kevin Sullivan által vezetett Sullivan Entertainment komoly költségvetésből, az amerikai Disney-vel
koprodukcióban, rengeteg lehetséges szereplőjelölt meghallgatása után filmesítette meg Montgomery klasszikusát. Az akkor még ismeretlen kanadai
Megan Follows mellett a már Amerikában ismert Colleen Dewhurst (Marilla Cuthbert) és Richard Farnsworth (Matthew Cuthbert)
alakították a főszerepet, valamint a szintén ismeretlen Jonathan Crombie (Gilbert Blythe). A siker nem is maradt el!
A filmváltozat milliók kedvence lett, sokan csak ekkor ismerték meg Anne Shirley történetét. A film egy
csapásra híressé tette a Sullivan Entertainmentet, a szakmai elismerést pedig többtucatnyi díj (számos Gemini, Prix Jeunesse, TV Guide Award,
Emily Award, stb.) jelezte. A film eredeti címe Anne of Green Gables (Anne a Zöld Oromból) volt, de Magyarországra később csak Anna
fordítással jött be. Az alkotás erősen épült Lucy Maud Montgomery első Anne-kötetére, bár az író-rendező Kevin Sullivan néhány dolgot kihagyott az eredeti könyvből,
illetve megváltoztatott a film kedvéért.
A hatalmas siker után érthető, hogy a rajongók folytatásra vártak. Kevin Sullivan először még úgy gondolta, nincs értelme folytatni a filmet, de aztán a többi Anne-könyv átolvasása után kitalálta, hogy Anne későbbi kalandjaiból össze tud gyúrni egy saját sztorit. A folytatás 1987-ben készült el, az Anne of Green Gables: The Sequel címet kapta, és többek között az Anne of Avonlea (Anne az élet iskolájában), az Anne of the Island (Anne válaszúton) és az Anne of Windy Poplars (Anne új vizekre evez) című könyvekre épült. Ebben a filmben már több elemet is megváltoztattak a készítők az eredeti könyvekhez képest. Például a gazdag Harris család is Kevin kreációja volt. A folytatás is sikeres lett, pedig nem volt könnyű az első rész árnyékából kilépnie.
A két Anne-film az 1990-es években Magyarországra is eljutott, több ízben is vetítette a magyar tévé karácsonykor. Mivel az első rész több mint 3 órás, a második pedig már közel 4 óra hosszú volt, a magyar rajongók félbevágva, kettő-kettő részben láthatták a filmet, azaz összesen négy részre darabolva, mintegy minisorozatként.
Az Anne-folytatás után a filmeknek jelentős rajongóbázisa alakult ki, a rajongók pedig további Avonlea-történetekre vártak. Kevin Sullivan úgy gondolta,
nem tudna egy sorozatot egyetlen szereplőre, azaz kizárólag Anne-re építeni, ezért Montgomery könyvei és alakjai alapján egy saját világot álmodott saját szereplőkkel,
történetekkel, az idősíkon is módosítva kicsit. Montgomery történetei az 1800-as évek végén (1880–1890) játszódnak, abban az időben, amikor Maud nevelkedett, ezzel szemben
Sullivan az 1900-as évek elejére helyezte át a saját világát, mert úgy gondolta, az Edward-kori kosztümök, épületek érdekesebbek a filmvásznon, mint a viktoriánus kor kosztümei.
Ugyanakkor több epizód alapját is Montgomery Anne-történetei adták. Sara Stanley alakja például a The Story Girl (A Mesélő Lány) című kötetből jött.
A Road to Avonlea (Váratlan utazás) hét évadot, 91 részt élt meg (illetve később készült egy karácsonyi epizód is). A sorozat befejezése után Kevin azt tapasztalta,
hogy a rajongók továbbra is lelkesek, és ismét a gyökerek, Anne felé fordult. Kíváncsiak volt arra, mi történt Anne-nel és Gilberttel, tényleg összeházasodtak-e,
születtek-e gyerekeik. A CBC (Canadian Broadcast Channel) is nyomást gyakorolt Sullivanre, hogy készítsen egy újabb folytatást.
A történet folytatódik
A harmadik történet (a magyar tévében ez az 5–6. részként futott), az Anne of Green Gables: The Continuing Story (Anna: A történet folytatódik) egyáltalán nem követi Lucy Maud Montgomery könyveit. Az alapokat leszámítva (Avonlea, Anne Shirley, Rilla fogadott gyereke, akiről valószínűleg Dominicot mintázták) a film teljes mértékben Sullivan saját, eredeti koncepciója. Kíváncsi volt arra, hogyan viselkedik Anne alakja, ha elszakítja szerelmétől, illetve ha olyan alapvető változások történnek az életében, mint a világháború. Kevin Sullivan meg van győződve arról, hogy ha Anne és Gilbert abban az időben házasodott volna össze, és Gilbertnek háborúba kellett volna mennie, pontosan azok a dolgok történtek volna meg velük, amelyek a filmben is.
A rajongók legnagyobb kritikája a filmmel kapcsolatban, hogy az első két történettel szemben Montgomery szeretett alakjait Sullivan egy cseppet sem
ideális világba, a világháborúba helyezte. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a könyvekben is megjelenik a háború, de ettől még a film nem a
Montgomery-könyvekre épül.) Az emberek nem szeretik a háborút és az erőszakot, de az Anne 3.-nak pont ez a lényege: a világ az első világháborúval
örökre megváltozott, a szereplők már nem tudnak visszamenni abba az idilli világba, amit Zöld Orom szimbolizál. A régi szép idők örökre elmúltak...
A harmadik rész a korábbi epizódokat mintegy perspektívába helyezi. Bár sokan szeretnek elmenekülni egy másik, egy ártatlan világba, az élet nem
mindig menekülés, vélekedik Sullivan.
A komoly kritikák és a többnyire negatív fogadtatás ellenére a harmadik rész Kevin Sullivan kedvence, szerinte ezzel a filmmel lett teljes a történet, trilógiává változott, aminek van eleje, közepe és vége, és az elemei között van összefüggés. Fontos momentum a sztoriban Dominic, az árva kisgyerek, akit Anne vesz szárnyai alá, majd fogad végül örökbe, ezzel mintegy a Cuthbert testvérek jócselekedetét adja tovább egy másik embernek. A trilógiát keretbe foglalja Anne és Matthew találkozása először a vonatállomáson, illetve Anne és Dominic egymásra találása a harmadik film végén ugyanazon az állomáson.
Ha a néző a filmet úgy nézi, hogy a korábbi filmek, esetleg a Montgomery-könyvek idilli folytatását várja, akkor csalódni fog. Érdemes a filmet várakozások és elvárások nélkül nézni (bár az első két film után jogosan várja egy rajongó, hogy hasonló filmet kap, ez igaz), és bár pont attól lesz a századforduló ideje szép és ártatlan, hogy a világháborúhoz hasonlítjuk, érdemes önmagában is tekinteni a harmadik részre, mert a sztori magában is megállja a helyét. Sullivan tehetséges író és rendező, nem véletlenül söpört be filmjeivel annyi díjat, szakmai elismerést, az Anne 3. is egy zseniális alkotás, csak el kell vonatkoztatni bizonyos mértékig Avonlea ideális világától.
Az új kezdet
Bár sok rajongónak nem tetszett az Anne 3., ennek ellenére éveken keresztül bombázták Sullivant levelekkel, hogy készítse el a folytatást. A rajongók
valószínűleg Montgomery könyvei alapján remélték a folytatást. Kevin Sullivan sokáig ellenállt, ebben az Anne 3-at ért kritikák is szerepet játszottak,
majd végül az eredeti Anne-könyv kiadásának 100. évfordulójához közeledve beadta a derekát, és nekiállt egy újabb Anne-filmnek. (Megjegyzendő, hogy
nem csak ő készült az évfordulóra, de Lucy Maud Montgomery örökösei is: megbíztak egy írót, Budge Wilsont, hogy írja meg Anne Zöld Orom előtti történetét, a könyv
Before Green Gables címmel született meg 2008-ban.)
Tehát Sullivan elkészítette negyedik Anne-filmjét, ami az Anne of Green Gables: A New Beginning (Anna: Az új kezdet) címet kapta. A filmet 2008. december 14-én mutatták be Kanadában, Magyarországra csak jó két évvel később, 2011. február 20-án ért el a Viasat3 csatorna sugárzásában. A Viasat3 ezt a filmet is kettőbe darabolta, a magyar rajongók az Anna 7–8. részeként láthatták.
Sok rajongónak ez az epizód sem tetszett, itt már nem csak az volt a kritika, hogy a filmnek semmi köze a könyvekhez (ez bizony így van, ez a mű is Sullivan fejéből pattant ki, és még annyi köze sincs Montgomeryhez, mint a harmadik résznek volt), de sokan Megan Follows hiányát is felhánytorgatják Sullivannek. Az író-rendező ebben a filmben nem Megan Followsra bízta Anne szerepét. A fiatal Anne-t Hannah Endicott-Douglas, az ötvenes éveiben járó Anne-t pedig Barbara Hershey alakítja. A filmben főszerepet kapott még Shirley MacLaine is.
Kevin Sullivan kíváncsi volt arra, hogy Anne valójában honnan indult el, honnan a nagyon élénk képzelőereje, az erős egyénisége, árva volt-e valójában. A film teljes megértéséhez érdemes tisztában lenni az eredeti Anne-könyveket író Lucy Maud Montgomery életrajzával. Montgomery 2 éves korában elvesztette édesanyját, apja pedig elhagyta, a kis Maud ezért anyai nagyszüleihez került, akik Cavendishben laktak. A két idős nagyszülő nevelte fel, csak 16 éves korában találkozott ismét édesapjával, akivel egy évig együtt élt (ekkor elköltözött a Prince Edward-szigetről), de aztán a honvágy visszaszólította a szigetre. Visszaköltözése után soha többet nem találkozott az apjával. Montgomery tehát saját életét írta meg az Anne-könyvekben... Anne Shirley bizonyos értelemben Lucy Maud Montgomery.
Maud életét nem csak az apa elvesztése kísérte végig, pontosabban az a tény, hogy az apja magára hagyta, de később a házassága Ewan MacDonald lelkésszel sem úgy alakult, ahogy Anne Shirley képzelte a házasságot Gilbert Blythe-tal. Depressziós férje mellett, szeretett szigetétől távol az írás maradt neki mentsvárnak.
Kevin Sullivan Montgomery élete alapján képzelte el Anne Zöld Orom előtti életét, a filmben is kidomborodik az apa hiánya, aki a 11 éves Anne-t magára hagyja, hogy aztán a kislány viszontagságok, hajléktalanszállások, nevelőszülők után megérkezzen Hammondékhoz, Zöld Orom előtti állomásához.
A Magyarországon megjelent Anne-DVD-csomag nem tartalmazza a sorozat ezen negyedik részét, csak az első három részt.
Saját kommentár
Kezdetben csak szerettem volna egyfelől rendbe tenni az emberek fejében az Anne-részeket, mivel sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen kapcsolat van a film és a könyvek között, melyik epizód melyik filmet takarja, vagy hogy például mi is az az Anne 4. Illetve szerettem volna megpróbálni elmagyarázni Sullivan koncepcióját az Anne 3–4. kapcsán, hátha akkor többen megértik, miért is lett olyan a folytatás, amilyen.
Nem tudok viszont szó nélkül elmenni azon heves és sokszor igazságtalan reakciók mellett, amit az Anne 3, de különösen az Anne 4 váltott ki a korábbi epizódokon, illetve Anne-könyveken felnőtt rajongókból. Egyfelől értem a csalódottságot sok rajongóban, hiszen többen egyáltalán nem tudták, hogy Sullivan folytatásai (pár kisebb momentumot leszámítva) nem Montgomery könyvei alapján készültek, így kár is a könyvek történetét, történetfonalát keresni, illetve számon kérni. Másfelől viszont meglepő a reakciók hevessége romantikus filmeken szocializálódott emberektől, illetve sok esetben sajnos igazságtalan vádakkal illetik a rajongók a készítőket, személy szerint Kevin Sullivant.
Bár nincs szüksége arra, hogy megvédjem, nem árt pár dolgot tisztázni.
Anne Shirley történetét bárki filmre viheti, átírhatja, értelmezheti a saját szájíze, felfogása alapján. Ehhez nem kell senkitől sem engedélyt kérnie, mivel a művet ilyen értelemben nem védi a szerzői jog (legalábbis Amerikában, Európában picit más a helyzet). Miért ne értelmezhetné akár Kevin Sullivan úgy a történetet, ahogy értelmezte, miért ne képzelhetné azt, hogy Anne olyan viszontagságokon keresztül jutott el Zöld Oromba, amit az Anne 4.-ben megfilmesített? Lucy Maud Montgomery örökösei saját maguk fogadtak fel egy írót, hogy írja meg a 100. évfordulóra Anne történetének kezdeteit, Budge Wilson pedig szintén nem egy Montgomery... Tehát azért szidni Sullivant, hogy vette a bátorságot és nem ragaszkodott Lucy Maud papírra vetett történetéhez szóról szóra, sőt képes volt azt is filmre vinni, amit Montgomery meg sem írt... értelmetlen.
Többen azt sérelmezték, hogy pénzkidobás volt az Anne 4., Sullivan másra is költhette volna a pénzt, például egy olyan folytatásra, ami a könyvekre épül. Természetesen Sullivan a
saját cégének pénzét arra költi, amire akarja, illetve amiben hisz. Egy interjúban mondta a következőket: Gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, hogy csak úgy lehet filmet
készíteni, ha magad is hiszel benne. Ha a rajongóknak és a közönségnek tetszik – remek! De ahhoz, hogy hihető legyen a bemutatott világ, magának a filmkészítőnek is el kell hinnie.
Általános az a vélekedés a rajongók között, hogy csak az a szent és sérthetetlen, amit Lucy Maud leírt, ahhoz minden körülmények között ragaszkodni kell. Egy jó könyv alap lehet egy jó filmhez, de nem minden. Tetszik vagy sem, a filmnek olyan a természete, hogy nem lehet mindent úgy megmutatni a filmvásznon, ahogy azt a könyv írója elképzelte, leírta. Néha el kell térni az eredetitől, néha hozzá kell kicsit tenni ez eredetihez, esetleg kicsit többet is. Montgomery klasszikusából négy film is készült a Sullivan Entertainment 1985-ös verziója előtt, egyik sem lett akkora siker, mint Sullivan Anne-je, pedig mindegyik ugyanazokra az alapokra épült. Kevin tehetsége viszont óriási sikert hozott a saját feldolgozásának. Ne vitassuk el tehát tőle azt az alkotói szabadságot, hogy saját nézőpontja szerint értelmezze Montgomery világát, még akkor sem, ha az az értelmezés néha nem a mi szájízünk szerint való!
A teljes igazsághoz hozzátartozik azért az is, hogy az Anne 4 szerintem sem üti meg a korábbi filmek, különösen a legelső rész színvonalát, helyenként a történet is zavaros, bár ettől még élvezhető. Sajnos az alkotás pozitív megítélését nem segítette a frissen készült magyar szinkron sem. A készítők szarvas hibákat ejtettek már a fordítás során is, de egyes tulajdonnevek kiejtése sem sikerült hibátlanul.
Konklúzió
Sokan talán azért szeretik Anne Shirley történetét, mert egy olyan világba csöppennek, ami már nem létezik, a mindennapok szürkeségéből, erőszakosságából egy ártatlan, idilli
környezetbe menekülhetnek el. Ez a vágy érthető, és még a csalódás is érthető, ha ezt a világot valaki módosítani akarja vagy máshogyan értelmezi, de talán nem árt néha visszazökkenni
a való életbe, hogy legközelebb jobban tudjuk értékelni azt az idillt, ami már nem létezik...
Szerencsére Lucy Maud Montgomerynek és Kevin Sullivannek hála, bármikor elő tudjuk csalogatni akár a képzeletünkben, akár a televízió képernyőjén Anne Shirley világát...
Írta: Kozák Zsolt (2011.03.07.)
A cikk készítéséhez felhasznált források:
