Kevin Sullivan - író, producer, rendező

Amikor készítettem Kevin Sullivanről egy oldalt a honlapra, rájöttem, hogy nagyon kevés információt tudunk Kevinről. Szerettem volna interjút készíteni vele, feltenni néhány kérdést, amelyek már évek óta foglalkoztattak. És akkor jött az AvCon 2004; később pedig a Sullivan Entertainment szervezett vele egy online interjút, ahol válaszolt a rajongók néhány kérdésére. Azóta volt szerencsém beszélni vele az interneten és személyesen is. Az igazi interjú azonban álom maradt... mostanáig.

Remélem, választ kaptok benne a kérdéseitekre.

Miért szüneteltetted ilyen sokáig a filmkészítést? A legutóbbi filmed A szívtipró zenész (The Piano Man’s Daughter) volt 2003-ban. Közben a céged különböző filmjeid DVD-kiadásával foglalkozott, de új filmet nem készítettél. Volt egy pered Lucy Maud Montgomery örököseivel. Majd 2004-ben elindítottátok a hivatalos Váratlan utazás-weboldalt a www.roadtoavonlea.com címen, és a Sullivan Entertainment elkezdett friss híreket, videóklipeket stb. megjelentetni a www.sullivanmovies.com weboldalon, új film azonban még mindig nem volt tervbe véve. A rajongók aggódni kezdtek, hogy a Sullivan Entertainment haldoklik. Aztán 2006-ban elkezdted Mozart A varázsfuvola című klasszikus operájának megfilmesítését és előadóként részt vettél az első hivatalos Avonlea-találkozón. Tehát a hosszú hallgatás után visszatértél a filmezéshez. Miért ilyen későn? A per miatt? Nemrég fejezted be A varázsfuvolát (Magic Flute Diaries), és most az Anna – Az új kezdet (Anne of Green Gables – A New Beginning) című filmet forgatod. Ez azt jelenti, hogy további filmeket és sorozatokat tervezel a jövőben?

Elsősorban azért szüneteltettem a filmkészítést pár évre, mert volt néhány sorozatprojektem kanadai és amerikai csatornákkal közösen, és meguntam a sorozatírást, egyáltalán nem lelkesedtem érte. A szívem mélyén filmkészítő vagyok. Olyan filmeket akartam csinálni, amelyekért én magam is lelkesedem. Egy film forgatókönyvének megírása gyakran két-három évig is eltart, amíg elégedett nem leszek vele. Más írókkal együtt dolgozni is sok időbe telik. A sorozatoknál az is nehéz, hogy nagyon kevés idő van egy történet kibontására. Úgy döntöttem, hogy félreteszem egy időre a sorozatokat és filmeket készítek. A feleségemmel elhatároztuk, hogy több időt szakítunk a gyerekeinkre. Ha mindig producer vagy, akkor nincs normális családi életed. Rengeteg dolgot szeretek csinálni a filmezésen kívül is!

L. M. Montgomery családjával való konfliktusunknak nem volt köze a szünethez. Mindannyiunk szerencséjére a vitát lezártuk, és nem kell vele foglalkoznunk többet.

Jelenleg több filmet is írok, melyeket a következő néhány évben fogunk megjelentetni. Elhatároztam, hogy csak olyan filmeket írok, amik igazán érdekelnek, magam rendezem őket, amellett, hogy a producer is én vagyok. A varázsfuvola és az Anna – Az új kezdet az első két film, amit a magam kedvéért készítek. Ezért ezeknél a filmeknél az író, producer és a rendező szerepét is betöltöm, amelyek közül a legutóbbit szeretem a legjobban. Így nagyon sok időbe telik, amíg elkészül a projekt. De inkább kevesebb filmen dolgozom azért, hogy mind a három feladatot én végezhessem. A gyerekeink is már nagyobbak, ezért több időm jut a munkára.

Normandiában, Ausztriában és Németországban is tanultál, tehát sok időt töltöttél Európában diákként. Mennyire hatott rád Európa a többi filmkészítőhöz képest, akik csak Kanadában és az USA-ban tanultak? Tanultál olyat Európában, amit tudtál hasznosítani a filmjeidben?

Igazából rengeteget utaztam és tanultam Európában, de nem csak Franciaországban és Németországban, hanem Angliában, Olaszországban, Hollandiában és Skandináviában is. És nagyon szeretem Kelet-Európát is. Az összes filmzenénket Pozsonyban vettük fel Peter Breiner szlovák zeneszerzővel. Szerintem az Európában töltött idő nagy hatással volt a művészetemre. Rengeteg időt töltöttem festészettel és annak tanulásával. A tanultakat alkalmazni tudtam a filmjeimben a fények és a kompozíció beállításánál. A zene, a jó írások, a vizuális művészetek könnyen befolyásolnak engem, és ez meg is látszik a munkámban. Európában megtanultam művészetként tekinteni a filmkészítésre, és nem karrierként, ami Észak-Amerikában kicsit jellemzőbb.

Miért választottad Mozartot és A varázsfuvolát? Azért dolgoztad fel a művét, mert szereted a zenéjét, és ezzel szeretnél emléket állítani neki?

Mozart születésének 250. évfordulóján a lányom Európában játszott a műveiből a vonószenekarával. A varázsfuvola azon kevés operák egyike, amiket szeretek, mert Mozart zenéje annyira magával ragadó! Elhatároztam, hogy a torontói Opera Atelier-vel készítek egy tévéfilmet, mert nagyon szeretem a 18. századi opera- és táncfeldolgozásaikat az aprólékosságuk és a hitelességük miatt. A varázsfuvola barokk változata népszerű előadás volt tőlük. Egy olyan filmet akartam készíteni, ami stúdióban és külső helyszínen is játszódik. Ebben a projektben mindkettőt meg tudtam valósítani. Egy részét Ausztriában és Bajorországban forgattuk, de nagy részét a stúdiónkban vettük fel. Kicsit fantasy irányba akartam elvinni a műfajt, mint a Sin City vagy a 300. Táncot és éneklést akartam belevinni, amit nézőként is nagyon kedvelek, de ilyen filmet még nem rendeztem, ezért nagy kihívás volt. Csodálatos volt együtt dolgozni más művészekkel: énekesekkel, koreográfusokkal, táncosokkal és színészekkel. A film során sokat kísérletezhettem a digitális effektekkel és a zenével. Ezen tapasztalatok segítségével alkothattam meg az Anna – Az új kezdet című filmemet. A frissen szerzett gyakorlati tapasztalat nélkül ez nem ment volna.

A varázsfuvolát (Magic Flute Diaries) karácsonykor, december 20-án tűzi műsorára a kanadai CTV csatorna, amely támogatta a Mozartról szóló dokumentumfilmem (Mozart Decoded) elkészítését. Ugyanazon az estén adják hétkor, A varázsfuvola előtt. Ez a két film lehetőséget adott arra, hogy megmutathassam a világot egy művész szemszögéből. Ezzel szeretnék tisztelegni Mozart előtt, mert minden idők egyik legnagyobb zenei géniuszának tartom őt. Mozart korán kiégett, 35 évesen hunyt el. Mintha a zsenialitása túl sok lett volna egy emberélet számára. Apja és a korabeli arisztokrácia, akiknek dolgozott, teljesen félreértette őt. A szabadkőművesség jelentett számára egy alternatív kommunikációs csatornát. A dokumentumfilm életének e kevéssé ismert részletét mutatja be.

A varázsfuvola alapvetően egy szabadkőműves opera, amelyet nem az arisztokráciának, hanem a köznépnek írt Mozart. Első alkalommal egy sörkertben adták elő. Ugyanakkor ez egy tündérmese szabadkőműves jelképekkel teletűzdelve, és megpróbálja átadni azt az emberi élményt, amit az élet értelmének megtalálása jelent mindannyiunk számára. Ebben az értelemben a filmem egy zenei utazás egy jelenkori történetben, amelyben a főszereplő ugyanolyan dilemmákkal szembesül, mint az operában az általa játszott karakter. A fantázia átszövi a valóságot, és eközben a főhős megtanulja, hogy ne féljen a Mozartéhoz hasonló félelmetes alkotói tehetségétől, hanem ragadja meg a zene által nyújtott inspirációt. Ha a rajongók többet akarnak tudni a film készítéséről, további érdekességeket olvashatnak a Magic Flute Diaries Movie Companion című könyvünkben, amely a Sullivan Boutique webáruházban kapható.

Korábban azt mondtad, hogy nem filmesítesz meg több Lucy Maud Montgomery-művet. Nem lesz több Anne, nem lesz több Avonlea. Miért mondtad ezt, és mi változott meg azóta? L. M. Montgomery örököseivel való kapcsolatodról sincs hír. Ez azt jelenti, hogy megegyeztetek?

Az első kérdésre azt mondanám, hogy az utóbbi néhány évben világszerte rengeteg rajongó és tévécsatorna kérte levélben és emailben, hogy készítsek egy új Anne-filmet a regény kiadásának 100. évfordulójára. Nem igazán akartam több filmet készíteni Montgomery könyvei alapján, mert nem nagyon kedvelem a többi Anne-regényét. Mindig úgy éreztem, hogy ezeket nem lehet jól megfilmesíteni. Akkor kezdtem el foglalkozni egy újabb Anne-film gondolatával, amikor eszembe jutott, hogy bemutathatnám, miként alkotta meg Montgomery a képzeletével Anne alakját saját magányos gyermekkorát belevetítve. Az apja elhagyta őt, amikor az édesanyja meghalt. Szigorú nagyszülei nevelték fel a Prince Edward-szigeten, akiket képzeletében Matthew és Marilla kedves alakjává alakított. Montgomery Anne személyében saját magát jelenítette meg, és a Prince Edward-sziget egy idilli világ, amit nagyon romantikusan írt le. Arról akartam írni egy történetet, hogy ez az élmény milyen lehet egy író számára. Én mindig is íróként próbáltam bemutatni Anne-t L. M. Montgomery személyisége alapján. Az Anne-sorozat legújabb folytatása valójában előzménye a többi résznek.

Ez az új film remélhetőleg sok meglepetéssel szolgál, és bepillantást ad Anne csodálatos egyéniségének fejlődésébe. Sok nehézség és az általa szeretett emberekben való csalódás alakította a jellemét. L. M. Montgomery saját élete ihlette ezt a filmet, mert Anne és Montgomery egy és ugyanaz a személy. Az előző részeket ez a film még jobban megalapozza, de ez egy teljesen eredeti történet, ami elmeséli például, hogyan találta ki Anne a rokonlélek kifejezést, vagy hogy hol találta a rossz fülű táskáját. Ezzel a részletes filmmel szeretném ünnepelni az eredeti könyv megírásának évfordulóját.

A filmeket a szerző örököseinek bevonása nélkül készítettem. Ahogy említettem, a vitát már lezártuk, de a Sullivan Entertainment fenntartja a szerzői jogot, védjegyként felhasználhatja az összes eredeti munkámat és képemet.

A webáruházban megvásárolható Anne 4 Official Movie Companion című könyvünk részletesen bemutatja Montgomeryt és az új film készítését, akárcsak az Anne 4 DVD extrái között található hét dokumentumfilm, amelyet Dan Matthews készített.

Három lányod van; ketten ott voltak a 2006-os Avonlea-találkozón. Ismerik a filmjeidet? Szeretik? Említetted 2004-ben, hogy a lányaid imádják, ha a forgatásról mesélsz nekik.

A lányaim ismerik a filmjeimet, de nem nevezném őket rajongóknak. Másféle dolgokat szeretnek, széles az érdeklődési körük, mivel sokat utaztak a feleségemmel és velem. Inkább a kortárs filmeket szeretik. De tényleg szívesen hallgatják a forgatáson átélt kalandjaimat. Jobban, mint magukat a filmeket. De néha látom, hogy azon vitatkoznak, hogy vasárnap este mit nézzünk DVD-n, a Szelek szárnyánt vagy a Váratlan utazást.

Szereted a századfordulót? Ha igen, miért?

Azért szeretem a 100 évvel ezelőtti korszakot, mert az édesapám abban nőtt fel. Amikor a bátyám és én születtünk, apám a hatvanas éveiben járt. 1895-ben született, ezért amikor én kisfiú voltam, a nagynénéim és nagybátyáim már nagyon idősek voltak. Így én közelről ismerem ezt a kort. Szeretek kosztümös filmeket forgatni, főként azért, mert már nagy gyakorlatom van benne. Ez eredetiséget visz a filmjeimbe.

Sokan szeretik ezt a kort, de többségük csak a jó oldalát látja, csak a szép dolgokat veszi észre benne. Sok film – köztük a tieid is – főként a jó oldalát mutatja: mindenki boldog, minden rendben van, a közösség tagjai szeretik egymást, segítenek egymásnak, mindenki jóban van mindenkivel. De mi a helyzet a rossz dolgokkal, a sötét oldallal? Például a betegségekkel. Ebben a korszakban sok ember halt meg TBC-ben, ami ma már nem jelent halálos veszélyt. A nők nem szavazhattak (bár ez a téma valóban megjelent a Váratlan utazás egyik epizódjában), nem volt elektromosság a vidéki kisvárosokban, nem volt ilyen kényelmes az élet stb. De sok ember elvágyódik a mostani világból ebbe az idillikus korba és helyre, és azt gondolják, hogy az a kor ideális volt a maihoz képest... Pedig nem... Avonlea egy kitalált város, és többnyire a lakók életének szép pillanatait látjuk, pedig egy ilyen kisvárosi élet nem volt ideális annak ellenére, hogy Lucy Maud Montgomery a szép oldalát mutatta be. Mi erről a véleményed?

A Váratlan utazás minden bizonnyal egy idillikus sorozat, de sok nehéz témát is feldolgoz – például Olivia szülése (ami nagyon valósághű volt), vagy Cecily harca a TBC-vel, vagy amikor Jasper és Olivia konzervgyára leég. Szerintem ha közelebbről megnézzük, részben azért lett sikeres a sorozat, mert nem mindig idealisztikus. Ez egy kitalált világ remek alakításokkal, de jó adag valóság is van benne a kalandok mellett. Az volt a célom vele, hogy megértessem velük ezt a világot, de szórakozást is nyújtsak nekik. Úgy érzem, a sorozat magért beszél.

A Szelek szárnyán viszont sokkal kevésbé idealisztikus (ami miatt sokan panaszkodtak). Igazából én jobban kedvelem ezt a sorozatot, éppen emiatt.

És ha még kevésbé idealisztikus kosztümös filmet szeretnél látni, ami a világ sötét oldalát mutatja be, ahogy fogalmaztad, akkor ajánlom ezeket a filmjeimet: A szülőotthon rejtélye (Butterbox Babies), A zongora alatt (Under the Piano), Sleeping Dogs Lie vagy akár a Promise the Moon. A régi kort igen realisztikusan mutatják be ezek a lebilincselő emberi történetek.

Az Anne-könyvek szerint Anne és Gilbert 1890-ben házasodott össze. Te az első világháború idejére, 1914-re tetted át az esküvőjüket. És a Váratlan utazás 1907 és 1914 között játszódik. Miért változtattad meg az időpontokat?

Mellékelek egy részletet az Anne 4 Official Movie Companion című könyvből, ami megmagyarázza:

Az Anna – Az új kezdet két idősíkban játszódik: 1945-ben, a második világháború végén, és az 1890-es években, Anne 11 éves kora körül. Sullivan Anne életét saját kronológiája szerint írta meg, és Anne-t rendkívül drámai egyéniségként jeleníti meg. A közönség gyakran meglepődött azon (és hevesen vitatta), hogy Sullivan miért tért el hirtelen Montgomery regényeitől azután, hogy az első négy filmjében teljesen hűen adaptálta az eredeti könyvet.

Sullivan szerint az eredeti történet az 1880-as években, Montgomery gyermekkorában játszódik. Az írónő első könyvében a Prince Edward-szigeten töltött gyermekkorát írja meg, amikor apja elhagyta és szigorú protestáns nagyszüleire bízta. Ezeket a merev embereket az első könyvében Matthew és Marilla Cuthbert személyében idealizálta. Sullivan azonban az Anne a Zöld Oromból filmváltozatát nem sokkal a századforduló utánra helyezte, a regényhez képest több mint egy évtizeddel későbbre. Eredetileg a látvány miatt döntött így, mert az 1900-as évek elejét érdekesebbnek találta az építészet és az öltözködés szempontjából. A korai Edward-kort választotta a késő viktoriánus kor helyett. Ez az egyedi kronológia tíz éven keresztül kihatott a következő, hozzá kapcsolódó történetekre – az Anne-minisorozatra és a Váratlan utazásra.

Az első adaptáció sikere után Sullivan úgy döntött, hogy egy új, eredeti, összefüggő, 1905-től 1907-ig játszódó történetben három további regényt dolgoz fel: az Anne az élet iskolájában, Anne válaszúton és Anne új vizekre evez című regényeket. Az Anne of Green Gables – The Sequel és az Anne of Green Gables – The Continuing Story című filmjei közben azonban elkészítette a 91 részes Váratlan utazás című tévésorozatot és a Boldog karácsonyt, Miss King című karácsonyi részt, melyek 1907 és 1914 között játszódnak. A Boldog karácsonyt, Miss King az első világháború kitörésekor játszódik. Amikor Sullivan a harmadik Anne-filmet tervezte, a fiatal házaspár, Anne és Gilbert Blythe történetét a korábbiakhoz képest komolyabb környezetbe helyezte, amely a főszereplők kisvárosi gyökereit visszavonhatatlanul megváltoztatta. A pár életének bemutatása bizonyos szempontból Montgomery későbbi regényeinek ellentéte, amelyekben Anne és Gilbert középkorú szülőkként nézik végig, amint gyermekeik háborúba vonulnak. Sullivan változatában Anne és Gilbert New York után visszaköltözik Avonlea-ba, összeházasodnak, majd az európai harcmezőkre mennek (Anne meg akarja találni Gilbertet). Sullivan azt akarta, hogy a közönség megértse, miért szeretik annyira Anne gyermekkori világát, amelyet egy évtizeddel korábban megfilmesített. Emiatt az ártatlan világ miatt szerette meg a közönség a filmjeit Sullivan szerint, és ennek a világnak a 20. század kegyetlensége teljesen véget vetett. Az eziránti nosztalgia miatt tűnik még távolabbinak és vonzóbbnak a közönség számára, mert szinte teljesen eltűnt a 20. század végére, mind társadalmilag, mind fizikailag. Anne története még inkább megrendítő, ha a történelem elsöprő változásai mellett nézzük, és a fiatalkorában átélt nehézségek tükrében, amelyek ilyen erőssé és derűlátóvá tették őt.

Anne-t újszerű módon érett nőként mutatja be, aki egy hirtelen megváltozó világba kerül. Sullivan az Anna – Az új kezdet című filmjében bemutatja Anne karakterének gyermekkorát, de mélyebb betekintést ad Montgomery személyiségébe is, aki gyermekkori elhagyatottságát próbálja feldolgozni, és azokba az eseményekbe, amelyek egyedi és különleges írói látásmódját alakították.

Tudom, hogy sokan csodálkoznak, miért lett ennyire más az Anne 3. Meguntam azt hallgatni az emberektől, hogy nem tetszett nekik az Anne 3. Kicsit ez is benne volt abban, hogy nem akartam új Anne-filmet készíteni. Nekem személy szerint tetszett a trilógia összhatása. Úgy éreztem, hogy ami Anne-nel történt az Anne 3-ban, az sokkal dinamikusabb, mint az a világ, amelybe Montgomery helyezte – az nagyon passzív, a világ változásait, a háborút a gyermekein keresztül nézni.

Gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, hogy csak úgy lehet filmet készíteni, ha magad is hiszel benne. Ha a rajongóknak és a közönségnek tetszik – remek! De ahhoz, hogy hihető legyen a bemutatott világ (még a Váratlan utazás esetében is), magának a filmkészítőnek is el kell hinnie. Azt gondolom, hogy az Anne 1 és Anne 2, valamint a Váratlan utazás 91 epizódja és a Boldog karácsonyt, Miss King időrendje szerint Anne-nel pontosan azok történtek az Anne 3-ban, amik akkor történhettek volna meg, ha Anne és Gilbert abban az időben házasodnak össze, és Gilbertnek háborúba kellett volna mennie. Tudom, hogy az én Anne-történetem eltér Montgomery műveitől. Másrészről a filmjeim mindig is egy eredeti szemszögből mutatták be az alakot – tehát az Anne 2, 3 és most az Anne 4 is ezt az eredeti perspektívámat erősíti.

Az Anne-trilógia egy teljesen önálló munka (főleg Megan szereplése miatt). Az emberek általában nem szeretik a háborút és az erőszakot – de az Anne 3-nak éppen ez a lényege, ha jobban megnézzük a filmet. Az első világháború után a világ örökre megváltozott. A mindenki által szeretett szereplők az Anne 3-ban már nem mehetnek vissza a Zöld Orom által jelképezett idilli világba, mert az a kor örökre elmúlt. Ez a megrendítő ebben a történetben, és ettől látjuk más szemmel az első két részt. Az Anne 3 után a közönség még inkább a szívébe zárhatja a századforduló korát. Anne felnő, és a közönség elgondolkodhat a saját életén, ahogy Anne teszi. Az élet nem mindig menekülés. Néha más szemszögre van szükségünk ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen jó az életünk. Anne-nek döntéseket kell hoznia az életéről és Zöld Oromról – ezért a tanyát a legjobb barátjának ajándékozza, amikor rájön, hogy életének ahhoz a pillanatához érkezett, amikor el kell és el lehet engednie azt a múltbeli világot, amelyhez gyermekként ragaszkodott.

Az Anne 4 Official Movie Companion című könyvben van egy csodálatos cikk Zöld Orom mítosza címmel, ami jól megfogalmazza, miért lett szimbólum ez az idilli tanya.

Tehát az új filmem egy önálló mű. Azért nem adhattam a szerepet Megannek, mert egy késő ötvenes éveiben járó és egy 10-11 éves színésznő kellett. Barbara Hershey és Hannah Endicott-Douglas alakítása lenyűgözött, mert szerintem még jobban elmélyítik Anne alakját Megan Follows briliáns alakítása mellett. Bár az Anne 4 önmagában is érthető mű, megvilágítja a korábbi trilógiát is. Meg kell nézni önmagában, aztán újra a trilógia után. Ki is volt Anne? Valóban árva volt, vagy csak egy apjától elidegenedett kislány, mint Lucy Maud Montgomery, aki félelemből és szégyenből talált ki történeteket a korábbi életéről? Hogyan lett ilyen élénk képzelőereje, és hol vált ilyen erőssé a személyisége? Mindezekre a kérdésekre választ ad a film egy idősebb nő szemszögéből, aki még mindig vívódik önmagával. Ebben a történetben Anne-t tragikus módon számos hozzá közel álló ember hagyja cserben, de az optimizmusának köszönhetően túléli mindezt. A végére igazán inspiráló személyiséggé válik, és megérti, hogy milyen rendkívüli élete van – annak minden nehézsége ellenére. Ez a különleges szemlélete inspirálja az embereket, és ebben rejlik Montgomery zsenialitása is.

Köszönöm az interjút.

Készült 2008 decemberében