Idézetek

Hetty King Otthonom a Sziget... Memento mori:

Örökre megmaradnak a gyerekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az árapály váltakozásában, meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom, hogy ifjúságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén.

Anna az Anne az élet iskolájában /Anne of Avonlea/ című LMM regényből:

A legszebb és legédesebb napok nem azok, melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos vagy izgalmas dolog történik, hanem azok, amelyek egyszerű, kicsi örömöket hoznak, amik úgy követik egymást lágyan, mint ahogy gyöngyszemek peregnek le a zsinórról.

Hetty King a Házimozi című részből:

Ez itt Avonlea, ahogy én ismerem Avonlea-t, a várost és lakosait, és büszkén vallom, hogy én is közéjük tartozom. Gazdálkodók vagyunk, parasztok, egytől egyig nemes, törzsökös családok leszármazottai, skótok, angolok, írek. Önérzetesek vagyunk és istenfélők. Úgy érzem ránk mosolygott a jószerencse, amikor ezt a szigetet adta boldog otthonunknak. De azt ne higgye senki, hogy itt az élet csupa munka és semmi szórakozás. Avonlea szereti a nagy drámákat is, és mint minden egyebet, a szerepeinket is nagy lendülettel és teljes átéléssel játsszuk. Olyanok vagyunk mi együtt, mint egy nagy család, és már ahogy ez egy családban lenni szokott, hát igen, előfordulnak csatározások is. Bizony nem vagyunk tökéletesek, de szeretjük egymást, neveljük a gyerekeinket, és majd egy napon, ha majd megöregszünk és búcsút mondunk ennek a szép világnak, jönnek utánunk mások, akik a helyünkre állnak és épp olyan tiszta szívvel fognak ragaszkodni Avonlea-hoz, mint a szüleik és nagyszüleik a maguk idejében. Vagy lehet, hogy az előttünk pergő képek az utolsó emlékei lesznek a mi szeretett városunknak... Telnek múlnak az évek és a mi rövidke létünk emléke lassacskán elhalványodik. De ez a mozgóképfelvétel megmarad rólunk és elbeszéli, hogy milyenek voltak a Prince Edward Sziget lakói, hogy cseperedtek fel, nevettek, szerettek, sírtak, éltek és haltak egykor a 20. század küszöbén...

Tudom, hogy amikor körülnéztek a kísértetjárta domb tetejéről, látjátok a tanyák fényeit, a nyújtózó réteket, a földet, amelyben halottaink nyugszanak és ahol a gyerekeink élnek, azt mondjátok akkor: 'Igen, itthon vagyok, ez a mi életünk.'

Hetty King a Szívünknek kedves című részből:

Ma, ezen a szép ünnepi napon eljött hozzám látogatóba egy roppant bátor ifjú hölgy, és tanított valamit, amit fontos tudni. Mostanáig én csak duzzogtam és mérgelődtem a változások miatt, melyek végigsöpörtek a városon, pedig a változás szükségszerű, hogyne volna az... Vannak, akik elhagyják ezt a várost, mert így hozta a sors, de Avonlea azért Avonlea marad... Bárhová kerülnek is Avonlea fiataljai, elkísérik őket az emlékek, az embereké, a tájé és a tengeré. Ezeket a képeket sosem felejtik el, örökké megőrzik a szívükben. Most pedig emeljük fel a poharunkat és mondjunk köszöntőt az ifjú párra. A menyasszonyra és a vőlegényre, barátokra és szeretteinkre, közel és távol. Járjanak akármilyen messze, álljanak mesés nagy kalandok előtt, biztosak lehetnek benne, hogy van hová hazamenniük - a legszebb helyre a világon, Avonlea városába.