Hajókirándulás - július 27., szerda

A mai napra terveztük be a másfél órás hajókirándulást. A hajó délben indul, ráérünk fél tizenegy körül elhagyni a szállást. Kirándulóidő van, illetve annál egy kicsit rosszabb. Hűvös van és szemerkél az eső. Naptejet nem kell vinnünk az útra, széldzsekit már annál jobban. Fél tizenkettő körülre érünk le a kikötőbe, a Kajama nevű hajó már ott vár minket. Szép nagy vitorláshajó, bár a vitorlák csak dísznek vannak rajta... többnyire a dízelmotor hajtja. Ruth segít az egyik vitorla felhúzásában, majd pontban délben elindulunk.

Hatalmas tó az Ontario, szinte már tengeren érzi magát az ember. Az eső szerencsére már nem esik, de a fényképezéshez szebb idő is lehetne... Nyugodtan szeli a hajó a habokat, kimegyünk vele a kikötőből. A Kajama a napokban ünnepelte 17. születésnapját, ezért a legénység egy miniágyúból díszlövést ad le. A lövés után egy nagyot kanyarodva elindulunk visszafelé. Fél kettőre kellene visszaérnünk a kikötőbe, de a hajó lassan halad. Nem gondolunk semmi rosszra, élvezzük, hogy kicsit hosszabbra fog nyúlni a hajókázás. Egyszer csak egy rendőrségi csónak közelíti meg a hajót, majd feltűnik még egy... Megvan a lassúság oka: menet közben elhagytunk egy alkatrészt a kormányból, nehéz navigálni a hajót. Szerencsénk van, hogy a visszaúton hagytuk el, nem pedig kijjebb, de így is jó húsz perccel a tervezett érkezés után kötünk ki, ráadásul a két rendőrcsónaknak is segítenie kell a hajót a manőverezésben. Mi élvezzük az extra kalandot, a hajó személyzete sem aggódott nagyon, a következő turnusra jelentkezett turisták már nem biztos, hogy annyira boldogok. Visszakérhetik a pénzüket vagy visszajöhetnek máskor hajókázni.

Amint leszállunk a hajóról, elkezd sütni a nap... Úgy tűnik, ez egy ilyen hét lesz: reggel hideg és eső, délutánra, estére szép napos idő. Éhesek vagyunk, Ruthék meg felfedeztek a belvárosban egy szép nagy piacot, a St. Lawrence piacot, úgyhogy úgy döntünk, megnézzük, és eszünk ott valami könnyű ebédet. A piac olyasmi, mint Budapesten a Vásárcsarnok. Három szinten árulnak mindenféle árusok. Friss zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, halat, húst lehet kapni a szupermarketek árainál konszolidáltabb pénzért. Egy óriáspalacsintázónál kötünk ki, egy-egy óriási palacsinta a könnyű ebéd.

Ruth betervezte délutánra a ShakespeareWorks nevű színtársulat meglátogatását is. Tavaly R. H. Thomson (Jasper Dale), a társulat egyik tagja hívta fel a figyelmünket a társaságra. Idén a tavalyihoz hasonló módon két szervezetet támogatunk az aukció bevételével, az egyik szervezet a ShakespeareWorks. Nem csak R. H.-nek van köze a csapathoz, de David Ferry (Stuart McRea) is tag, ő a rendezője az épp aktuális egyik darabjuknak. A darab megtekintésére nincs időnk, viszont a ma délutáni előadás után tartanak egy félórás kérdezz-feleleket. Erre szeretnénk odaérni, hátha tudunk kérni pár autogramot David Ferrytől. Illetve szeretnénk átvenni a társaság promóciós anyagait is, hogy az AvConon a látogatók tájékozódhassanak a ShakespeareWorksről. Mike-ot annyira nem érdekli a program, és Kitty is ma este érkezik, így ő visszamegy a szállásra, mi meg Orsival és Ruthszal nyakunkba vesszük a várost. David Ferryék nyáron az Ontario partján egy szabadtéri színházban tanyáznak. Nem tudjuk pontosan, hol van a színház, csak sejtjük... El is tévedünk rendesen, de végül pont a kérdezz-felelek végére megérkezünk a színházba. Sajnos David nincs ott, neki egy másik színházban akadt dolga, de a promóciós anyagokat megkapjuk.

Kora este van, fél öt múlt, még nincs kedvünk visszamenni. A színház egy óriási strand mellett található, hétköznap lévén alig van pár ember. Ruth nagy merészen bemegy bokáig a vízbe, nincs valami melege... Amíg szárítkozik, leülünk a parton a homokba. Gyűjtök egy kis homokot. Nem tenger, de azért még szép nagy, nehogy már ne vigyek haza a parti homokból egy marékkal. Békés a táj, jó nézni és hallgatni a hullámokat. Tetszik Toronto. A belváros nem annyira szép, de a tópart zöld és nyugodt. Pár nap, és itt az AvCon. Olyan furcsa, hogy már hat napja itt vagyunk. Jó félóra ücsörgés után indulunk csak vissza.

A szálláson Mike és Kitty vár minket. Jó viszontlátni Kittyt. Mivel könnyű ebédünk volt, kitaláljuk, hogy elmehetnénk közösen a Kelsy’sbe vacsorázni. Ez önmagában jó ötlet, csak az a gond, hogy Kittynek fáj a lába, így kicsit nehezen jár. A Kelsy’s körülbelül 20 percnyire van, de így majdnem egy óra az út. Nem baj, az esti sétát is letudjuk. Na, nem mintha nem mászkáltunk volna egész nap. A vacsi finom, utána újabb cirka egy óra alatt vissza is érünk a szállásra. Ma sem kell ringatni...