Városnézés - július 25., hétfő
Ma a CN Towert nézzük meg Ruthszal és Mike-kal. Tavaly Krisával már jártunk ott, de Orsi még nem látta és Ruthék is régen jártak a toronyban. Délelőtt tíz körül indulunk, az idő gyönyörű, szikrázó napsütés, kék égbolt, meleg. Busszal és metróval egy óra alatt beérünk a Union állomásra, onnan gyalog pár perc a torony. Tavaly is hétfőn jártam a toronyban, így felkészülök a 30-40 perces sorbaállásra. Tavalyhoz képest szinte nincs forgalom, pár perc alatt megvesszük a jegyeket. Szeretnénk megnézni a Sky Pod nevű szintet is, az egy kicsit drágább, mint a normál jegy, de érdemes pár dollárt pluszt áldozni érte. Legalábbis azt gondoljuk... Tavaly azért hagytuk ki a Sky Podot, mert a Kilátó szinttől csak külön lifttel lehet oda feljutni, és nem volt időnk kivárni a plusz 40-50 percet. Most a gyérebb forgalom láttán abban reménykedünk, hogy talán nem kell sokat várni. Majd kiderül...
Belépéskor egy speciális kapun kell keresztülmenni, ami levegőt fúj az emberre, plusz képet is csinál róla. Ezután kis sorbaállás a liftekig. Elég jól halad a sor, nem kell sokat várnunk. A liftek 58 mp alatt feljuttatják az embert a Kilátó szintre (346 méter), nagyon gyorsan mennek. A Kilátó szint egy zárt szint, ahol hatalmas üvegablakok mögül lehet szemlélni a kilátást. Csinálok pár képet, tavaly elég sokat készítettem, így nem viszem a dolgot túlzásba. Orsi és Ruth is kattingat. Lemegyünk a pár méterrel lejjebb található Nyitott kilátó szintre, ahol az Üvegpadló is található, ez utóbbi a szint zárt részén. Ezen a szinten ki lehet menni, körbe lehet kívülről járni a tornyot. A látogatókat védőháló védi. Először még teljesen nyugiban nézelődünk, a szél sem fúj. Meg is lepődöm rajta, mivel tavaly, emlékszem, nagyon erős szél volt. Aztán ahogy haladunk körbe, a torony másik részére érve már erősödik a szél is. Erősen süvít, alig kapni levegőt. Visszamegyünk, hogy megnézzük az Üvegpadlót is. Mike-nak annyira nem jön be a dolog, talán tériszonya van... Orsival és Ruthszal viszont szórakozunk kicsit, miközben ismét csinálunk pár képet. Érdekes érzés 6 centi vastag üvegpadlón állni 342 méter magasan...
Jöhet a Sky Pod! Hatalmas a sor... körülbelül 50 percet kell várni, mivel egyetlen viszonylag kicsi lift viszi fel az embereket. A Kilátó szintre vagy három nagy lift szállítja a látogatókat. Ruth és Mike úgy dönt, nekik nem éri meg a fáradság, inkább beülnek a Horizons Caféba. Orsival beállok a sorba. Félóra után már komolyan azon gondolkozom, megéri-e a sorbaállást az, hogy 100 méterrel magasabbról, 447 méterről is kinézhetek... Várunk, közben a tv-képernyőkön a CN Tower életéből vetítenek részleteket. Erre legalább gondoltak az üzemeltetők, így egész elviselhető a várakozás, és még tájékozódik is az ember. Körülbelül ötven perc múlva tudunk beszállni a liftbe, és irány a Sky Pod. A szint kilátója jóval kisebb, mint az előző szint kilátórésze, viszont nem csak körben lehet kinézni, hanem a speciális kialakításnak köszönhetően lefelé is kilátunk. Érdekes! Egyszer élünk alapon végül is megérte kivárni az ötven percet. Szép a kilátás! Körbenézünk, csinálunk pár képet Orsival, aztán visszaindulunk Ruthékhoz. Ők már régóta végeztek egy könnyű kis ebéddel, de szerencsére megvártak minket. Még egyszer körbepillantunk, azután elindulunk a liftekkel lefelé.
Délután két óra, és végeztünk a CN Tower meglátogatásával. Orsival éhesek vagyunk, ezért benyomunk egy-egy óriási hotdogot a torony lábánál üzemelő büfékocsiban. Ruthék fagylaltoznak, nekik már megvolt az ebéd, csak a desszert hiányzik. Nincs semmi kötelező program, ebéd végeztével elindulunk a kikötő felé. A torony az Ontario-tótól nem messze található. Ha már a kikötőben járunk, megnézzük az egyik hajótársaság kikötőjét. Ruth kinézett egy kis hajókirándulást a Kajama nevű vitorláshajóval. Lefoglaljuk a szerdai útra a jegyeket. Mivel szép idő van, keddre Orsival a Niagarát terveztük be, a tavon vitorlázáshoz kicsit túl erős a nap. Mielőtt visszaindulnánk a szállásra, Ruth még felhívja az egyik busztársaságot, amelyik a Niagarához szervez utakat, és lefoglalja Orsinak és nekem a helyet az egyik buszra. Elfáradtunk a melegtől, visszamegyünk a szállásra.
Megnézem a leveleimet, megeresztek egy-két telefont haza, a családnak (telefonkártyával nagyon olcsón lehet fülkéből hazatelefonálni), a többiek elvonulnak a szobájukba. Netezés után én is visszavonulok, a szobában jó kis klíma van, elviselhető a meleg. Hideg vacsora, aztán tévénézés. A hetvenegy csatorna ellenére nem sok érdekes van a tévében... Nem nagyon tudok mit kezdeni magammal... egyszer csak jön az ötlet: mi lenne, ha naplót írnék? Nem szokásom az utazásaimról részletes naplót vezetni, de most nekiállok. Van pár üres papír, meg toll, jó egy óra alatt papírra is vetem az első két nap eseményeit. Érdekes volt az első nap, az indulás, a megérkezés, van mit írni. Holnap korán kell kelni, tízkor indul a busz a buszpályaudvarról, fél kilenckor indulnunk kell, nyolckor kelés.