Westfield Heritage Village - július 24., vasárnap
Bobbyval és Lyndával negyed tizenkettőkor kellene találkoznunk Black Creek előtt. Egyszerre lépünk ki az apartmanunkból Ruthékkal, és mivel ők is a BCPV-be igyekeznek, csatlakoznak hozzánk. Négyesben megyünk a találkahelyre. Az idő borús, lóg az eső lába. Tegnap még kánikula, ma már hűvös és eső. Torontóban ilyen az időjárás. Nagyon könnyen tud változni. Bobbyék késnek, én egyre izgatottabb vagyok. Egyszer csak feltűnik a bordó autó: benne Lynda és Bobby. Kicsit megijednek, amikor meglátják négyünket, mivel a kocsi ötszemélyes. Persze semmi gond, Ruth és Mike Black Creekben tölti a napot, a métisfesztivált nézik meg. Orsi és én Bobbyékkal együtt a Westfield Heritage falumúzeumba megyünk.
WH egy órányira van Torontótól kocsival. Az eső esik, mi viszont kíváncsiak vagyunk Westfieldre, ahol több jelenetet is forgattak az Anne-ből. WH csak vasárnaponként dél és délután négy óra között van nyitva. Önkéntesek fizetség nélkül tartják fent a múzeumot, ezért üzemel egy héten csak egy napon. Az eső szerencsére eláll, így esernyőinket cipelve, de boldogan járjuk be a múzeumot.
A falumúzeumban található az a templom, amely mellett Matthew temetését tartották. Itt van az a ház, aminek emeletén Anne árvaházi jelenetét forgatták (mikor az ablakbeli kebelbarátnőjéhez beszélt), itt található az a General Store, ahol Matthew a puffos ujjú ruhát vette Anne-nek (a boltban őriznek egy, a filmbeli ruhához hasonló kék ruhát), itt van a Hammond-fűrészmalom, valamint az a ház, ahol Anne a Hammond gyerekekre vigyázott (egy könnyű kis ebédet is elfogyasztottunk a házban, ami jelenleg fogadóként üzemel). És itt található az egyik legfontosabb építmény: a Bright River állomás, ahol Anne híres jelenetét forgatták, amikor először találkozik Matthew-val. Továbbá ezen az állomáson forgatták a Váratlan utazás állomásjeleneteinek egy részét is (pl. amikor Sara megérkezik Avonlea-be). Az állomás két masinisztája, Bob és a 80 éves Derek mindenkit szívesen fogad. Mutatnak pár fényképet, amelyek a forgatásokon készültek (a film kedvéért vörösre festették a talajt borító murvát is), de ami a legkedvesebb: előszedik a Bright River táblát, valamint azt a fapadot, amin Anne ücsörgött, miközben várt (ezen a padon ült Sara és Louisa dadus is). Teljesen el vagyunk ragadtatva, ismét egy fontos forgatási helyszín. Nem hiszem el, hogy ott állok, ahol az Anne egyik legfontosabb, legismertebb jelenetét forgatták... Meglátogatunk még egy iskolát a múzeumban, majd elindulunk vissza Torontóba.
Hazafelé Bobby megkérdezi, nem gond-e, ha beugrunk hozzájuk Miltonba. Azt hiszem, rosszul hallok... Bobbynak óriási Avonlea-gyűjteménye van, titkos álmom volt, hogy meglátogatjuk őket, de nem mertem megkérdezni. És valóban. A házuk gyönyörű és egy hatalmas szoba van telepakolva Avonlea-relikviákkal: rengeteg fotó, könyvek, albumok, DVD-k, videókazetták, az eBay-en szerzett relikviák, a forgatáson használt kellékek (kalapok, Jasper Dale kabátja) – lenyűgöző. Eddig azt hittem magamról, hogy óriási Avonlea-rajongó vagyok... Ha valaki őrülten rajong a sorozatért, akkor az Bobby.
Van még egy program mára: vacsora Ruthékkal és Bobbyékkal. Helyszín a tavalyról már ismert Kelsey’s. A vacsi szuper, és a tavalyival szemben most már nagyjából értem is, hogy miről beszélgetnek a vacsorapartnerek. Az AvCon szervezésének nagy előnye volt, hogy rengeteget kellett angolul leveleznem. Ennek ellenére magam is meglepődtem, hogy egész sok mindent megértek. A vacsi után félóra séta a szállásig. Már majdnem éjjel tizenegy óra van, mire visszaérünk és jó éjszakát kívánva elköszönünk egymástól. Fantasztikus nap van mögöttünk: Westfield, Bright River állomás, vacsora amerikai és kanadai barátokkal. Még csak 3 nap telt el, de már érzem mennyire rossz lesz hazamenni, itt hagyni Torontót... MOST jött el az a pillanat, amire már hetek óta várok, most érzem azt az izgalmat, azokat a várakozásokat, amelyeket egy évvel korábban éreztem és vártam, most jutott el a tudatomig, hogy itt vagyok Torontóban, és hogy ez mekkora buli, micsoda fantasztikus dolog. Kicsit megkésve, de végre elkapott a tavalyi hangulat!