North Bay - augusztus 1., hétfő

Hajnali negyed ötkor kelés, elvileg ötkor kellene találkoznunk Auntie Janetékkel Black Creek parkolójában. Háromnegyed ötkor kellene indulnunk a szállásról, de Orsi sehol. Kopogok az ajtaján, semmi válasz... Elaludt. Nem csoda, előző este sokáig voltunk fent Ruthékkal együtt, nem meglepő, hogy négy óra alvás után nehéz felkelni. Végre Orsi is felkel, gyorsan összekapja magát, indulhatunk a találkahelyre. Kitty kivételével, aki hajnali tusolással frissítette fel magát, mindenki fáradt és álmos. Ezért is, meg azért, mert sem Orsi, sem Janet és Amber nem reggeliztek, első utunk egy Tim Hortonsba vezet. Reggel hat óra után indulunk tovább a gyorsétteremből. Kicsit meg vagyunk csúszva, de North Bay csak 340 km-re van Torontótól, annyit elvileg három óra alatt meg lehet tenni autóval. Egészen különleges élmény egy 100-120-szal robogó autóban ébredezni Kanada egyik autópályáján. A kávé ellenére az álmossággal és a fáradtsággal küzdünk, szerencsére a sofőrünk, Kitty friss, folyamatosan beszélgetünk, így könnyen elrepül a három óra és kicsivel kilenc óra utánra tényleg North Baybe érünk. Várakozásainkkal ellentétben nagyon egyszerűen megtaláljuk a várost, mindössze három úton kellett végigmennünk, amikor kiértünk Torontóból, el sem lehetett tévedni. Janeték meg frankó felvezető autónak bizonyultak, ők mentek ugyanis előttünk.

North Baybe érve nekiállunk megkeresni a színdarab helyszínét, majd hamarosan a Nipissing-tó partján találjuk magunkat egy pici szabadtéri színház nézőterén ücsörögve. Éjjel és hajnalban is esett az eső, az ég felhős, az ülések kicsit nedvesek. A darab tízkor kezdődik, Sonyáék az utolsó percben futnak be (ők már előző este megérkeztek, kivettek pár napra szállást), így velük együtt összesen tizenöten vagyunk az AvCon-csapatból. Elkezdődik A vihar, és pár percig azt hiszem, ez lesz életem legrosszabb előadása... Néhány perc alatt aztán beindul a darab, és annak ellenére, hogy csak pár szót, mondatot értek (Shakespeare nem egyszerű eredetiben, legalábbis nekem nem az), kezdem élvezni az előadást. David Fox (Clive Pettibone) egy méterre tőlem a tópart homokjában hemperegve kezdi a darabot (Mr. Pettibone egy méterre tőlem... durva, nem?), de Michael Mahonen (Gus Pike) részeg tengerészt alakítva is egy-két méterre tőlem támolyog el... Nem akarom elhinni, hogy itt vagyok, és két VU-színészt nézek egy Shakespeare-darabban. Az előadás nagyon eredeti, egy ízben az egyik színészt beküldik a tóba... pár percig ücsörög derékig érő vízben. Az eső nemhogy nem esik, hanem hosszú percekig izzadunk tűző napsütésben. Szerencsére felhő és napsütés váltogatja egymást, így a több mint másfél órás darab alatt nem égünk le teljesen, csak egy kicsit barnít a nap.

A darab után lehet fényképezkedni, autogramot kérni. Kiderül, hogy M. M. és D. F. mellett Robert Collins (Blaire Stanley, Sara apukája) is játszik a darabban. Mindhárman készségesen osztogatják az autogramot, pózolnak a fényképezőgépeknek. Nagyon kedves, aranyos, emberközeli mindhárom színész. Egyszer csak Mickey kitalálja, hogy esetleg ebédelhetnénk egyet egy Casey’s nevű helyen. Persze, hogy ráharapunk az ötletre. Ahelyett azonban, hogy az egész csapat együtt menne, külön-külön állunk neki megkeresni az éttermet, persze jól el is tévedünk... Aztán félóra késés és egy kis városnézés után megérkezünk mi is a helyszínre. A kaja finom, de sokkal fontosabb, hogy három és fél órásra sikerül összehozni a programot, rengeteget beszélgetünk, senki nem akar hazamenni. Páran ott maradnak North Bayben egy-két napra, de nekünk indulnunk kell vissza Torontóba, Amber és Janet pedig egy másik városba megy tovább. Senkinek nem akaródzik elindulni, jóval a számla kiegyenlítése után is még az étteremben beszélgetünk, majd a parkolóban folytatjuk. Ez az utolsó közös program az AvCon kemény magjával, és most egy, de inkább két évig biztosan nem találkozunk. Nagyon rossz elbúcsúzni...

A visszaúton félig Janetékkel együtt carpool-ban haladunk, aztán tőlük is el kell búcsúzni. Este hat körül megállunk tankolni, és egy újabb kávélökettel frissítjük fel magunkat egy Tim Hortonsban (nagyon jó a hely, finom a kávé és a fánk), aztán tűzés vissza Torontóba. A bérelt kocsit este tíz órági kell visszavinni. Kicsit aggódunk, hogy nagy lesz a forgalom, de fél tíz körül már az autókölcsönzőben vagyunk, bár picit megint eltévedünk. Ezután taxival vissza az egyetemi szállásra, és pontban este tízkor lépünk be a szállás lépcsőházába.

Hullafáradtak vagyunk, de én még gyorsan elmegyek az ingyenes internetkioszkhoz, muszáj írnom az Avonlea.hu fórumba... Van még másfél nap hátra, és még itt vannak Ruthék, de már most hiányzanak a többiek. Nagyon jó csapat jött össze az AvConon, fantasztikus emberekkel lehettem együtt pár napig. Nagy valószínűséggel lesz még a jövőben AvCon, de valószínűleg csak két év múlva. Bízom abban, hogy minden ismerőst viszontláthatok még később.