John Welsman, zeneszerző

Több hónap, sőt év után egy újabb álmom vált valóra. Sikerült meginterjúvolnom kedvenc zeneszerzőmet: John Welsmant. Az interjú e-mailben történt, bár Johnnal az AvConok alkalmával háromszor is találkoztam személyesen. Jó olvasást!

Először is, mit tudhatunk a magánéletedről?
John Welsman Van két lányom, mindketten egyetemre járnak. Feleségemmel, Cherie Camppel élek Torontóban.
Zongorázni tanultál a Királyi Zeneakadémián (Royal Conservatory of Music) Torontóban, és jártál a Nyugat-Ontariói Egyetem Zeneművészeti Karára (Faculty of Music, University of Western Ontario) 1974–1975-ben. Mikor vetted észre, hogy a zene lesz az életed és azt, hogy szeretnél zenét tanulni? Vannak zenész gyökereid? A szülők esetleg vagy más rokon?
Körülbelül kilencéves koromtól tudtam, hogy zenével kapcsolatos életet szeretnék, miután felfedeztem a Beatlest és más előadókat abból a korból, és hatott rám a zenéjük. Fiatal koromban nagy kultúrája volt a családunkban a zenének. Édesanyám gyönyörűen játszott zongorán és évekig tanította is. Alberto Guerrero volt a zongoratanára, akinek a legismertebb tanítványa Glenn Gould volt. (Glenn Gould a huszadik század egyik legnagyobb kanadai zenei óriása volt – K. Zs.) Édesapám szintén játszott zongorán, de mellette klarinéton és szaxofonon is, szinte kizárólag hallás útján. A szülei zenészek voltak - édesapja alapította az első Torontói Szimfonikus Zenekart (Toronto Symphony Orchestra), ahol karmesterkedett is, és jól ismert alakja volt a torontói zenei életnek. Úgy nőttünk fel, hogy mindenféle zenét hallgattunk, klasszikust, jazzt és popot. Azt kell, hogy mondjam, a zene a véremben van.
Mi volt az első szerzeményed? Egy régi weboldalon olvastam, hogy a Kevin Sullivan által rendezett A fenyőfa (The Fir Tree) című filmnek szereztél zenét.

Valóban az első szerzeményemet Kevin Sullivannek készítettem. Iskolatársak voltunk a középiskolában, aztán 1979-ben megcsinálta az első filmjét, Hans Christian Andersen A fenyőfa című meséjét, és teljesen természetesnek tűnt nekem a zeneírás. Ösztöneinkre hallgatva tanultuk meg, hogyan is kell egy filmhez zenét szerezni.

[Eszembe jutott egy korábbi felvétel, amely Kevin egyik későbbi filmjéhez, a Kreighoffhoz készült. A film az Észak-torontói Főiskola (North Toronto Collegiate) lépcsőházában játszódik, ahová mi is jártunk.]

Mikor és hol találkoztál Kevin Sullivannel?
Először a középiskola első évében találkoztam Kevinnel. Egy osztályba jártunk a kilencediktől a tizenharmadikig, és az iskola zenekarában játszottunk. Ő fuvolán, én pedig basszusklarinéton.
Talán a Váratlan utazás zenéje a legismertebb munkád. Tizenegyszer jelöltek Gemini-díjra, valamint 1990-ben, 1992-ben, 1995-ben és 1996-ban meg is nyerted a Geminit a Váratlan utazással a legjobb sorozatzene kategóriában. Tizenkét évvel a sorozat befejezése után a zenéd még mindig nagyon népszerű, a rajongók a Váratlan utazás zenéjét veled kapcsolják össze annak ellenére, hogy nem csak te voltál az egyetlen zeneszerzője a sorozatnak. Meglepődtél, mikor rádöbbentél erre a hatalmas sikerre?
Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy a Váratlan utazás egy nagyon színvonalas sorozat. Olyasmi, ami sok embert képes éveken keresztül szórakoztatni. Nem lepődtem meg azon, hogy a sikere generációkon átível. Kiválók a történetek, jól vannak elmesélve, gyönyörű vágások és nagyon jó színészi játék jellemzi. Csodálatos meglepetés volt ugyanakkor arra rájönni, hogy a világ különböző pontjain élő rajongók petíciót intéztek a Sullivan Entertainmenthez és hozzám, melyben azt kérték, adjuk ki a sorozat zenéjét CD-n. Más zeneszerzők zenéjét már megjelentették Sullivanék, de számos ok miatt az enyémet nem lehetett. Úgy emlékszem, hogy a petíció körülbelül 1200 aláírást tartalmazott végül, melyben kifejezetten az én zenémet kérték a rajongók. Ez nagyon jólesett.
Mely epizódoknak komponáltad a zenéjét? Fel tudnál sorolni párat?
A korai évadokban minden főszereplőnek komponáltam saját zenét. Kezdetben volt a King család tétele (King Family Theme), a Mesélő Lány-tétel (The Story Girl Theme) Sara Stanleynek, Jasper Dale, az öreg Lady Lloyd és Peg Bowen tételei. Néha egy zenét általánosságban egy történetnek szereztem, és nem egy személynek. Jó példa erre az Arabella King kék ládája (The Blue Chest of Arabella King). Az egész epizód levegőjét áthatotta az intrika és a misztikum, így a tétel hangulata is olyan lett. Később természetesen jött Gus Pike tétele (Gus Pike’s Theme), Crane kapitány tétele (Captain Crane), sőt Clive Pettibone-nak is saját zenét készítettem.
Melyik a kedvenc tételed és miért?
Azt hiszem, a kedvencem a Mesélő Lány-tétel (Story Girl Theme), az első és második évad nyitó zenéje. (A későbbi nyitótételek tartalmaztak a sorozatból is elemeket.) A hangnem kiválasztásában szerepet játszott a brit szigetek zenéje, és azt gondolom, ez egy érdekes és emlékezetes módon bomlik ki dallam és harmónia terén. Visszatekintve nehéz leírni, hogy ezek a tételek honnan jöttek valójában. Abban biztos vagyok, hogy kulturális hatások befolyásoltak a munkám során, de hogy miért ilyen sorrendben és harmóniákban következnek a hangjegyek - ez a varázslat a zeneszerzésben. Nagyon szerencsés voltam zeneszerzői pályafutásom során, hiszen az eszem és szívem sugallta, hogy mit jegyezzenek le az ujjaim - különösebb erőfeszítés nélkül. Gyakran a leghatározottabb ötletek különösebb gondolkozás és mérlegelés nélkül törnek belőlem elő. Nagyon hálás vagyok ezért.
Van kedvenc epizódod, jeleneted vagy szereplőd a sorozatból?
Nekem a sorozatból az egyik legemlékezetesebb epizódom az, amikor Hetty néni régi kérője, Romney Penhallow tér vissza Avonlea-ba, hogy csendesen elköszönjön. Hetty Kinget egészen odáig nagyon komoly tanárnak ismerhettük meg, aki kicsit kimért és konzervatív, a közösség oszlopos tagja. Amikor Romney visszatér, láthatjuk úgy kinyílni, ahogy korábban sosem. Végül egész szépségesen szomorúan végződik a történet. Romney tétele egy másik kedvencem, ahogy a kiteljesedésig ível. Sok moll akkordot tartalmaz, melyeket nagyon szeretek!
Dolgoztál Hagood Hardyval és Don Gillisszel a Váratlan utazáson. Különböző dallamokat, tételeket komponáltatok, vagy volt olyan tétel, amit ketten együtt készítettetek? Mindkét zeneszerzőt ismerted személyesen? Sajnos ők már eltávoztak...
Hagood Hardyt meglehetősen jól ismertem, és Don Gillist is elég jól, habár sosem működtünk együtt egy tételen sem. Mindenki a saját epizódjait komponálta, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon éreztük a sorozat hangját, és virtuálisan egyenlő hangszerelést és hasonló megközelítést használtunk a komponáláshoz. De azt gondolom, hogy mindannyiunknak megvolt a maga egyéni és eléggé különböző zenei stílusa, és ez talán színesebbé is tette a sorozatot.
Dolgoztál egyéb Sullivan-produkciókon, mint például Az öreg ház titka (Lantern Hill) vagy a Csodákra várva (Looking For Miracles). Van más sorozat vagy film, amelynek te szerezted a zenéjét, és esetleg az Avonlea-rajongók ismerhetik? Milyen egyéb munkáid vannak?

John Welsman A Sullivan Entertainment készített egy mini-sorozatot Lukas hosszú útja (By Way of the Stars) címmel Zach Bennett (azaz Felix King) főszereplésével, Allan King rendezésében. (Allan King a Váratlan utazás pár epizódjának rendezője is volt – K. Zs.) Úgy hiszem ez egy fiú utazásáról szóló népszerű német történeten alapult. A film zenéje volt a legnagyratörőbb, amit valaha is írtam - nagyon sok kaland és cselszövés. Sok fúvósunk volt a zenekarban - olyasmi, amit sosem használtunk más Sullivan-produkciókban. Mindig nehéz kedvencet választani, de ha egyéb filmekről vagy sorozatokról kell beszélnem, melyeket láthattak az Avonlea-rajongók vagy érdekelheti őket, akkor az Angyali üzlet (Borrowed Hearts) jut eszembe Eric MacCormackkal és Roma Downeyval, egy nagyon szép karácsonyi film. Az In His Father’s Shoes szintén egy csodálatos film, a Showtime Networks készítette, ahogy a Robin Hood (Robin Of Locksley) című mozit is. Írországban, Windmill Lane-ben vettem fel, egy gyönyörű zenestúdióban. Egy Ronan Browne nevű dudán és sípon játszó zenész szerepelt az egyik nagyon emlékezetes jelenetben. A nagy zenészek sokat adnak hozzá a produkcióhoz, és mi zeneszerzők nagyon sokat köszönhetünk nekik, hogy segítenek a zenénket életre kelteni.

Jelenleg két gyereksorozathoz komponálok zenét - az egyik egy rajzfilm, a címe My Friend Rabbit, a másik egy bábfilm, a The Mighty Jungle. Ősszel fogja sugározni a CBC Kanadában és a Disney Channel az USA-ban.

Azt hallottam, hogy nem csak tévésorozatokhoz és filmekhez szerzel zenét, de reklámoknak és dokumentumfilmeknek is komponálsz.
Ez igaz. Az évek során számos dokumentumfilmhez szereztem zenét. A legismertebb és leghíresebb talán James Cameron és Simcha Jacobovici The Lost Tomb Of Jesus című alkotása. Az emberek talán még emlékeznek David Suzuki Szent harmónia (The Sacred Balance) című dokumentumfilmjére, valamint számos The Nature of Things epizódra. Szeretem a dokumentumfilmeket - mindig tanulok belőlük miközben a megzenésítésükön dolgozom. Habár néha rendkívül nehéz a tárgy anyaggal együtt élni, újból és újból megnézni heteken keresztül - az egyik ilyen volt Peter Raymont Rwanda - In Search of Hope című műve. Sok olyan filmnek szereztem a zenéjét, amit Peter későbbi partnere, Lindalee Tracey rendezett. Lindalee nagyon jó barát és munkatárs volt, sok filmje foglalkozott hasonló témákkal. Aztán ő rendezte az Anatomy of Burlesque-et, mely a burleszk történelméről szól. Na az nagyon vicces.
Mely munkáidra vagy a legbüszkébb? A Váratlan utazásra vagy valami egyébre? Miért?
Nagyon nehéz ezt a kérdést megválaszolni. Ahogy visszahallgatom egyes szerzeményeimet, azokra vagyok a legbüszkébb, melyekről el sem tudom képzelni, hogy én komponáltam - azokra, melyekre visszatekintve meglepődöm, hogy én írtam. Az egyik közülük egy Wagner-stílusú operadarab, német lírával, melyet a Tender Loving Care-hez írtam. Össze kellett kapcsolnom valakit egy másik korból azzal a darabbal, melyet a képzeletükben játszottak. El nem tudom képzelni, hogyan írtam meg.
A feleséged énekel a She’s Like the Swallow című egyik Avonlea-tételben. Dolgoztatok együtt egyéb projektekben is, vagy ez csak egy egyszeri együttműködés volt?
Cherie Campnek és nekem nagyon régre nyúlik vissza a közös munkánk, eredetileg két zenekarra, az Available Space-re és a Cherie Camp Bandre. Együtt írtunk több dalt is, néhányat filmhez vagy tévéműsorhoz, sok dalban énekelt is, melyeket az évek során komponáltam. Közösen írtuk a My Friend Rabbit és a The Mighty Jungle nyitótételét. Valójában a My Friend Rabbit egy kicsit családi ügy, mivel a lányunk, Amy énekli a betétdalt. Szükségünk volt egy friss, fiatalabb hangra, így ő énekelt a demón, és a producer úgy döntött, meghagyja a végső produkcióban is. A legújabb közös alkotásunk Cherie-vel az Oh Love, amit a Nurse.Fighter.Boy egyik jelenetéhez írtunk. Zaki Ibrahim énekel benne.
2006 májusában végre kiadták a Váratlan utazás-zenéidet egy promóciós CD formájában, melyet az egyik DVD-csomaghoz lehetett ajándékként kapni. Lehetséges, hogy egy nap ez a CD a gyönyörű zenéiddel külön is megvásárolható lesz? Tervezed a sorozathoz írt további zenéid kiadását is?
Reménykedem benne, hogy egyszer bármelyik Avonlea-rajongó meg tudja majd rendelni az Avonlea-CD-t önmagában is mindössze szállítási költségért.
Dolgozol most valamilyen projekten? Tudhatunk róla valamit?
A következő munkám a Stornoway Productions egyik filmje lesz, a 11-11. Ez egy jellegzetes dokumentumfilm az első világháború néhány utolsó csatájáról. Nagyon érdekes filmnek ígérkezik, mivel történészek feltárták, hogy a német kormány eltitkolta ezen végső csaták kimenetelének tényeit a német lakosság elől. Olyan tényeket, melyeket évtizedekkel később is volt hatásuk. A filmnek inkább epikus tételekre lesz szüksége, jelenleg a kutatás stádiumában vagyok.
Köszönöm az interjút.
Nagyon szívesen.

Az interjú erdeti nyelven is olvasható.

készült: 2008. május