Avonlea Cast Reunion - május 7., vasárnap

a pénzügyi negyed Elérkezett a nagy nap, az összejövetel napja. Nyolc órakor Ruth telefonjára kelek, sportolni kellene egy kicsit, de fáradt vagyok, visszadőlök még félórát. Aztán mégis Ruth után megyek a hotel fitnesztermébe. Sportolásnak nem nevezném azt, amit előadok, de arra jó, hogy felfrissítsen. Kis szauna, aztán reggeli. A Royal Ontario Museumba (ROM) fél egykor indulunk, még csak tizenegy óra. Egy órára leugrom a belvárosba. Annyira sűrű volt a program az elmúlt pár napban, hogy még a CN Towert sem tudtam idén megnézni. Kicsit mászkálok a felhőkarcolók között (megjegyzem, hogy a korábbi két alkalommal összesen nem voltam annyit a belvárosban, mint most néhány nap alatt), pár fénykép a CN Towerről, aztán irány vissza.

Fél egykor a hotel ingyenes limuzinszolgáltatásával (miért ne használjuk ki, ha már ingyenes?) indulunk el a ROM-ba. Nagy várakozással tekintünk az események elé. A helyszínen már kezdenek gyülekezni a rajongók, Angel és népes és kedves családja is eljött, jó ismét viszontlátni őket. Felmegyünk a galériához, az esemény helyszíne mellette található. A székeket még nem lehet elfoglalni, így hát egyelőre a színházterem előtt várakozunk.

Jackie és Zsolt Feltűnik Marilyn Lightstone (Miss Stacey), majd pár perccel később Mag Ruffman (Olivia Dale) és Jackie Burroughs (Hetty néni) halad el gyors léptekkel mellettünk. Aztán megjelenik R. H. (Jasper Dale), Mickey Mahonen (Gus Pike) és Dan Matthews (Sullivan jobbkeze) is, majd kicsivel később Kevin Sullivan nagyon elegánsan. A vendégek az összejövetel termében várakoznak vagy az egyik helyi tévének nyilatkoznak. Egyszer csak Jackie kijön az emberek közé. Mindenki autogramot próbál szerezni tőle, illetve fényképezkedni szeretne. Hetty néni már nem fiatal, illetve a sok cigaretta sem segít neki a fiatalodásban, viszont nagyon kedves, vicces, mindenkivel barátkozik, mindenkire mosolyog. Teljesen megdöbben, amikor megtudja, hogy milyen messziről jöttem. Őszintén szólva két év alatt rájöttem, hogy ezt a kártyát célszerű mindig kijátszani.

Végre kinyílik az ajtó, özönlik be az eddigre már körülbelül 150-200 fősre duzzadt tömeg. Az első sorban a vendégek foglalnak helyet, mi a második sorban tudunk leülni, közvetlenül Marilyn mögé. Mag nyitja meg a rendezvényt. Arról faggatja a résztvevőket, hogy ki milyen messziről érkezett. Sokan vannak Torontóból vagy a közvetlen közeléből, de sokan érkeztek Kanada más városaiból vagy az USA-ból. Amikor kiderül, hogy én jöttem a legmesszebbről, Mag elárulja, hogy a jutalmam egy RTA-kabát, amit az 5. széria forgatása alatt viseltek a stáb tagjai (ritka darab), majd a férje kapta meg ajándékba. Szóhoz sem jutok a meglepetéstől és a meghatottságtól. A második díj egy hasonló kabát, amit kaliforniai barátnőm, Sonya kap.

a 3 dáma és Zsolt Ezután következik Kevin Sullivan prezentációja. Kevin videoklipekkel tarkított egyórás előadást tart. Fantasztikus a bemutató, a vendégszínészek a vicces bejátszásoknál harsányan nevetnek, az egymás mellett ülő Mag és Jackie élvezi a legjobban, nyilván eszükbe jutnak a régi emlékek. Kevin ért hozzá, hogyan nyűgözze le a közönséget, az egyik megható jelenetnél Ruth, aki mellettem ül, sírdogálni kezd. Valóban gyönyörűre sikerült a Memento Mori című epizód vége, és nem semmi érzés Kevin Sullivan és Jackie Burroughs társaságában végignézni. A prezentáció után körülbelül egy órán át lehet a megjelent színészeket, színésznőket és Sullivant kérdezni. A színészek folyamatosan poénkodnak, szemmel láthatóan roppant jól érzik magukat. A rendezvény fél négyig volt meghirdetve, négy óra körül hangzik el az utolsó kérdés, de még lehet fényképezkedni, aláírást gyűjteni. R. H. kivételével, akinek dolga van, minden színész marad, senki nem rohan haza. Jó másfél órán keresztül állnak a rajongók szolgálatára, írják alá a századik rajongó könyvét, fényképét vagy pózolnak a kamera kedvéért. Mindenkin látszik, hogy élvezi a rajongók szeretetét, szívesen beszélgetnek, pózolnak. Egyszerűen fantasztikus az egész! Nekem csak egy problémám van: muszáj beszélnem Kevin Sullivannel, és attól félek, hogy idő előtt hazamegy. Felesleges az aggodalom: ő és Dan Matthews végig maradnak. Egyrészt az AvCon-szervezőkkel szeretnénk vele pár szót váltani a következő Avonlea Conventionnel kapcsolatban, másrészt én is szeretnék vele tárgyalni az Anne magyar kiadásáról.

Lemegyünk az alsó szintre egy büfébe. Kevin roppant kedves, váltok vele pár szót a készülő filmjéről, a Varázsfuvoláról, ami Mozart életéről szól. Amin viszont teljesen megdöbbenek: ő és Dan Matthews rendelik és szervírozzák nekünk a teát és az ásványvizet. Ott ülünk a többi szervezővel a büfében, és Kevin Sullivan öltönyben, ingben egy teákkal megrakott tálcát egyensúlyoz az asztalunkhoz. Vendégek vagyunk, de ez akkor is meglep. Mondanám, hogy ez hihetetlen, de a 2004-es találkozás és az AvCon 2005 utáni levelezések óta már tudom, hogy milyen kedves és közvetlen. Épp csak megbeszélünk pár dolgot, amikor el kell hagynunk a múzeumot, a ROM este hatkor zár. Kicsit félek, hogy mi lesz a magyar Anne DVD-vel, de Kevint nem kell félteni. Egy közeli hotel halljában le tudunk ülni kicsit. Pár percnyi beszélgetéssel aztán sikerül tisztázni a helyzetet, és Kevin Sullivan személyesen ígéri meg, hogy ha segítek, ősszel, amikor egy új verziót dobnak piacra az Anne-trilógiából, lesz magyar változat is. Kell ennél méltóbb befejezés ennek a napnak?...

Igen, kell. Még egy közös vacsora a barátokkal egy Swiss Chalet nevű étteremben, aztán irány vissza a hotelba.