Napló - július 25., hétfő

Ma a CN Towert nézzük meg Ruth-szal és Mike-kal. Tavaly Krisával már jártunk ott, de Orsi még nem látta és Ruth-ék is régen jártak a Toronyban. Délelőtt 10 körül indulunk, az idő gyönyörő, szikrázó napsütés, kék égbolt, meleg. Busszal és metróval 1 óra alatt beérünk a Union állomásra, onnan gyalog pár perc a Torony. Tavaly is hétfőn jártam a Toronyban, így felkészülök a 30-40 perces sorbanállásra. Tavalyhoz képest szinte nincs forgalom, pár perc alatt megvesszük a jegyeket. Szeretnénk megnézni a Sky Pod nevű szintet is, az egy kicsit drágább, mint a normál jegy, de érdemes pár dollárt pluszt áldozni érte. Legalább is azt gondoljuk... Tavaly azért hagytuk ki a Sky Podot, mert a Kilátó szinttől csak külön lifttel lehet oda feljutni, és nem volt időnk kivárni a plusz 40-50 percet. Most a gyérebb forgalom láttán abban reménykedünk, hogy talán nem kell sokat várni. Majd kiderül...

Belépéskor egy speciális kapun kell keresztülmenni, ami levegőt fúj az emberre, plusz képet is csinál róla. Ezután kis sorbanállás a liftekig. Elég jól halad a sor, nem kell sokat várnunk. A liftek 58 mp alatt feljuttatják az embert a Kilátó szintre (346 méter), nagyon gyorsan mennek. A Kilátó szint egy zárt szint, ahol hatalmas üvegablakok mögül lehet szemlélni a kilátást. Csinálok pár képet, tavaly elég sokat készítettem, így nem viszem a dolgot túlzásba. Orsi és Ruth is kattingat. Lemegyünk a pár méterrel lejjebb található Nyitott kilátó szintre, ahol az Üvegpadló is található. Ezen a szinten ki lehet menni, körbe lehet kívülről járni a tornyot. A látogatókat védőháló védi. Először még teljesen nyugiban nézelődünk, a szél sem fúj. Meg is lepődöm rajta, mivel tavaly, emlékszem, nagyon erős szél volt. Aztán ahogy haladunk körbe, a torony másik részére érve már erősödik a szél is. Erősen süvít, alig kapni levegőt. :-) Visszamegyünk, hogy megnézzük az Üvegpadlót is. Mike-nak annyira nem jön be a dolog, talán tériszonya van... Orsival és Ruth-szal viszont szórakozunk kicsit, miközben ismét csinálunk pár képet. Érdekes érzés 6 centi vastag üvegpadlón állni 342 méter magasan...

Jöhet a Sky Pod! Hatalmas a sor... kb. 50 percet kell várni, mivel egyetlen viszonylag kicsi lift viszi fel az embereket. (A Kilátó szintre vagy 3 nagy lift szállítja a látogatókat.) Ruth és Mike úgy dönt, nekik nem éri meg a fáradtság, inkább beülnek a Horizons Caféba. Orsival beállok a sorba. Fél óra után már komolyan azon gondolkozom, megér-e 50 perc sorbanállást az, hogy 100 méterrel magasabbról, 447 méterről is kinézhetek... Várunk, közben a TV-képernyőkön a CN Tower életéből vetítenek részleteket. Erre legalább gondoltak az üzemeltetők, így egész elviselhető a várakozás, és még tájékozódik is az ember. Kb. 50 perc múlva tudunk beszállni a liftbe, és irány a Sky Pod. A szint kilátója jóval kisebb, mint az előző szint kilátó része, viszont nem csak körben lehet kinézni, hanem a speciális kialakításnak köszönhetően lefelé is kilátunk. Érdekes! Egyszer élünk alapon végül is megérte kivárni az 50 percet. Szép a kilátás! Körbeznézünk, csinálunk pár képet Orsival, aztán visszaindulunk Ruth-ékhoz. Ők már régóta végeztek egy könnyű kis ebéddel, de szerencsére megvártak minket. Még egyszer körbepillantunk, aztán elindulunk a liftekkel lefelé.

Délután két óra, és végeztünk a CN Tower meglátogatásával. Orsival éhesek vagyunk, ezért a benyomunk 1-1 óriási hot-dogot a torony lábánál üzemelő büfé-kocsiban. Ruth-ék fagylaltoznak, nekik már megvolt az ebéd, csak a desszert hiányzik. Nincs semmi kötelező program, ebéd végeztével elindulunk a kikötő felé. A torony az Ontário-tótól nem messze található. Ha már a kikötőben járunk, megnézzük az egyik hajótársaság kikötőjét. Ruth kinézett egy kis hajókirándulást a Kajama nevű vitorláshajóval. Lefoglaljuk a szerdai útra a jegyeket. Mivel szép idő van, keddre Orsival a Niagarát terveztük be, a tavon vitorlázáshoz kicsit túl erős a nap. Mielőtt visszaindulnánk a szállásra Ruth még felhívja az egyik busztársaságot, amelyik a Niagarához szervez utakat, és lefoglalja Orsinak és nekem a helyet az egyik buszra. Elfáradtunk a melegtől, visszamegyünk a szállásra.

Én megnézem a leveleimet, megeresztek 1-2 telefont haza, a családnak (telefonkártyával nagyon olcsón lehet hazatelefonálni fülkéből), a többiek elvonulnak a szobájukba. Netezés után én is visszavonulok, a szobában jó kis klíma van, elviselhető a meleg. Hideg vacsora, aztán TV-nézés. A 71 csatorna ellenére nem sok érdekes van a TV-ben... Nem nagyon tudok mit kezdeni magammal... egyszer csak jön az ötlet: mi lenne, ha naplót írnék? Nem szokásom az utazásaimról részletes naplót vezetni, de most nekiállok. Van pár üres papír, meg toll, jó egy óra alatt papírra is vetem az első 2 nap eseményeit. Érdekes volt az első nap, az indulás, a megérkezés, van mit írni. Holnap korán kell kelni, 10-kor indul a busz a buszpályaudvarról, fél 9-kor indulnunk kell, 8-kor kelés.