Olivia: | Oh, Jasper, hát el lehet képzelni ennél szebb helyet a világon?
Jasper! te is örülsz? |
Jasper: | Örülök? Örülök! Na, de minek? |
Olivia: | Annak, hogy együtt vagyunk. Szerinted mi jól élünk? Elégedett vagy? |
Jasper: | Oh, mi-miket kérdezel? |
Olivia: | Felelj! Elégedett vagy azzal, ahogy élünk? |
Jasper: | Nos. Tudod, én...
Vi-vicces, hogy pont, pont most kérdezted meg. Tudod, én sokszor mondom, hogy, szeretnék több, több időt szentelni a tud-tud-tudománynak. |
Olivia: | És...? |
Jasper: | És... Lehetőségem nyílt egy p-p... |
Olivia: | Nem vagy boldog velem! |
Jasper: | Ne hidd. |
Olivia: | Akkor meg mért dadogsz?! |
Jasper: | Mindig da-da-dadogok. |
Olivia: | Csak olyankor, ha izgulsz vagy ideges vagy. Ha én idegesítelek!
Mit akartál mondani? |
Jasper: | Csakugyan... Té-té-tényleg. Én már rég akartam va-la... |
Olivia: | Jaj, nyögd már ki! |
Jasper: | Angliába megyek. |
Olivia: | Angliába. |
Jasper: | Az egyik barátom felkért rá, hogy tanítsak. Nem is csak tanítás, többről van szó. |
Olivia: | Jasper... |
Jasper: | Várj, várj! Elmondom. Figyelj, Olivia! Már gondolkoztam. Azt nem várom el, hogy velem gyere. |
Olivia: | Azt nem?!?! |
Jasper: | Nem, de már kigondoltam. |
Olivia: | Mióta gondolkozol ezen a dolgon? |
Jasper: | Elég régóta. |
Olivia: | Azonnal vigyél ki a partra! |
Jasper: | Olivia, nem értesz... |
Olivia: | Vigyél ki a partra, vagy esküszöm, hogy kiúszom! |
Jasper: | Ne légy ideges! |
Olivia: | Add ide az evezőt! Kievezek. |
Jasper: | Nyugodj meg! |
Olivia: | Azt modtam, hogy add már ide az evezőt! |
Jasper: | Oh, óvatosan! |
Oliviaa: | Add ide! Add már! |
Jasper: | Vigyázz, vigyázz! Tessék itt van, fogd már! Vigyázz! Olivia! |
Olivia: | Jasper! |