Indulás a krikettmeccsre

Vissza a jelenetek oldalra

Eliza néni: Ó, igazán olyan kedves vagy hozzám! Kínoz a lumbágó... Jaj, ne olyan szorosra!
Janet: igyekszem kedvedben járni, nénikém.
Eliza néni: Milyen sápadt vagy! És hogy felpuffadt az arcod! Nem levegőzöl eleget. Na persze, lehet, hogy anyádra ütsz, neuraszémiás volt.
Janet: Áh, nem, nem, talán az influenza kerülget, járvány van a városban.
Eliza néni: Mostmár csak egyetlen egy dolog hiányzik, és akkor mehetünk. A kötésem.
Felicity: Jaj, nem jó ez a ruha, anya, hogy néz ki?
Alec: Igyekezzetek, hölgyek, igyekezzetek, egy óra múlva a krikettpályán kell lenni.
Felicity: Nem mehetek el így, utálom ezt a ruhát!
Janet: Ugyan, Felicity drágám, olyan szép ez a ruha, te választottad!
Alec: Igen, igen, nagyon szép, de menjünk.
Felicity: úgy nézek ki benne, mint egy 13éves csitri!
Alec: Csak azért, mert annyi is vagy!
Felicity: 13 és háromnegyed vagyok!
Alec: Na indulás!
Felicity! Igazán, Janet, túl nagy kérés, hogy időben érkezzünk oda, rám vár az egész csapat!
Janet: Jól van, Alec, nem kell mindenkibe belekötnöd csak azért, mert ideges vagy!
Alec: Nem vagyok ideges, tökéletesen nyugodt vagyok!!!
Janet: (elsírja magát) És ne kiabálj velem légy szíves!
Alec: Ne, Janet, kérlek, sajnálom. Janet!
Cecily, nehogy te is...
Uajjj...
Eliza néni: Fogalmam sincs, miért olyan ideges itt mindenki.
Sara: Ne tessék törődni vele, inkább a meccsre tessék koncentrálni, az fontosabb!
Alec: Igen! Köszönöm, Sara!


<< Előző jelenetKövetkező jelenet >>