Gus, az úriember |  |
Sara: | Felicity, ha egyszer kinőttél a gyerekkorból, miért viselkedsz ilyen gyerekesen? |
Felicity: | Anya és apa nem ért meg engem, Sara, én csak vissza akarom adni David zsebkendőjét, és el akarok búcsúzni tőle. Semmi több.
Van ebben bármi rossz, szerinted? |
Sara: | Igen, és mi lesz, ha szüleid rájönnek? |
Felicity: | Nem jönnek rá! Ők nem mennek.
Kérlek, Sara, ne mondd meg nekik! |
Sara: | Nem lovagolhatsz egyedül késő este. |
Gus: | Majd én vigyázok rá. |
Felicity: | Köszönöm, Gus! Látom, rongyos külsőd egy úriember szívét takarja.
Látod, Sara, nem leszek egyedül, ne aggódj! |
Gus: | Na, indulás! |
|