Minden összeomlik |  |
| Eliza néni: | Hiába, ezt rótta rám a sors, hogy mint öreglány évente körbelátogassam itt a Szigeten az én drága rokonaimat. Pedig senki sem hitte volna, hogy pártában maradok. Hahaha, de nem ám! Sok bál szépe voltam ifjúságomban. |
| Janet: | Tessék a tea, Eliza néni! |
| Eliza néni: | Ó, köszönöm, drágám! |
| Janet: | Alec, ami Felicityt illeti, ő is olyan féktelen kamaszlány, mint amilyen én voltam, emlékszel? Amikor odajött hozzám, és engedélyt kért, hogy eljöhessen velünk este a bálba, azt gondoltam, jobb, ha nme mondok rögtön nemet, hanem inkább megbeszélem veled. |
| Alec: | Hogy jut eszébe egyáltalán, hogy magunkkal visszük? |
| Janet: | Én is mindig el akartam menni a bálba, amikor 14 éves voltam. |
| Alec: | De Janet! Én úgy látom, hogy ti ketten összebeszéltetek. Jobban tennéd, ha szemmel tartanád egy kicsit. |
| Janet: | Óh, Alec! Ez a világ legtermészetesebb dolga az ő korában. |
| Alec: | Ne haragudj, ahogy ma délután viselkedett az egyáltalán nem természetes, a mi családunkban legalábbis. Nálatok lehet, hogy más volt a helyzet. |
| Janet: | Mit akarsz ezzel mondani? |
| Alec: | Ugyan, Janet, ne tedd magad, kérlek, hisz utánam is úgy szaladtál, mint egy pincsikutya. |
| Janet: | Alec King! Ezt sohasem bocsátom meg neked! |
| Alec: | Janet, Janet, ne haragudj, csak vicceltem, várj! |
| Eliza néni: | Ó, te tulok, meg sem érdemelsz egy ilyen feleséget! |
| Alec: | Ezt talán tessék csak rám bízni! Janet! |
| Eliza néni: | Nem, gazember, megérdemelnél két nagy nyaklevest! |
| Felicity: | Apa, mikor indulunk a bálba? |
| Alec: | Semmiféle bálba nem megyünk, kisasszony, indulás az ágyba, egy kettő! |
| Felicity: | De apa! Muszáj elmennem! |
| Alec: | Márpedig, ha én egyszer azt mondom, hogy nem mégy, akkor nem mégy! Na mars aludni! |
| Felicity: | De apa, azt nem teheted velem! |
| Alec: | Az ember már egy fürdőt sem vehet a saját házában nyugodtan! |
|