Eliza néni: | Ó, igazán olyan kedves vagy hozzám! Kínoz a lumbágó... Jaj, ne olyan szorosra! |
Janet: | igyekszem kedvedben járni, nénikém. |
Eliza néni: | Milyen sápadt vagy! És hogy felpuffadt az arcod! Nem levegőzöl eleget. Na persze, lehet, hogy anyádra ütsz, neuraszémiás volt. |
Janet: | Áh, nem, nem, talán az influenza kerülget, járvány van a városban. |
Eliza néni: | Mostmár csak egyetlen egy dolog hiányzik, és akkor mehetünk. A kötésem. |
Felicity: | Jaj, nem jó ez a ruha, anya, hogy néz ki? |
Alec: | Igyekezzetek, hölgyek, igyekezzetek, egy óra múlva a krikettpályán kell lenni. |
Felicity: | Nem mehetek el így, utálom ezt a ruhát! |
Janet: | Ugyan, Felicity drágám, olyan szép ez a ruha, te választottad! |
Alec: | Igen, igen, nagyon szép, de menjünk. |
Felicity: | úgy nézek ki benne, mint egy 13éves csitri! |
Alec: | Csak azért, mert annyi is vagy! |
Felicity: | 13 és háromnegyed vagyok! |
Alec: | Na indulás!
Felicity! Igazán, Janet, túl nagy kérés, hogy időben érkezzünk oda, rám vár az egész csapat! |
Janet: | Jól van, Alec, nem kell mindenkibe belekötnöd csak azért, mert ideges vagy! |
Alec: | Nem vagyok ideges, tökéletesen nyugodt vagyok!!! |
Janet: | (elsírja magát) És ne kiabálj velem légy szíves! |
Alec: | Ne, Janet, kérlek, sajnálom. Janet!
Cecily, nehogy te is...
Uajjj... |
Eliza néni: | Fogalmam sincs, miért olyan ideges itt mindenki. |
Sara: | Ne tessék törődni vele, inkább a meccsre tessék koncentrálni, az fontosabb! |
Alec: | Igen! Köszönöm, Sara! |