Rachel Lynde méltatlankodik |  |
| Rachel: | Meg kell, hogy mondjam, Marilla, még engem is sikerült megdöbbentened a délutáni vallomásoddal. Különösen a reggeli beszélgetésünk után.
Ha nem ismernélek olyan jól, és nem tudnám, milyen megbízható vagy, azt hinném, fantáziáltál. |
| Marilla: | Tudod, Rachel, itt nálunk mindenki azt hiszi, hogy mindent tud a többiekről a városban. Pedig biztos vagyok benne, hogy ezen kívül is van még egy s más, amiről nem tudunk.
Ha például mégis volna valami közted és Alexander Abraham között a barátságon kívül, amit titokban akarsz tartani, én tiszteletben tartanám ezt az óhajodat. És remélem, ez fordítva is így lenne. |
| Rachel: | Biztosíthatlak, hogy nekem nincs semmi takargatnivalóm, Marilla. |
| Marilla: | Jó éjszakát, Rachel! |
| Rachel: | Még amikor azt hiszed, jól ismersz valakit, akkor is érhetnek váratlan meglepetések, ez az igazság. |
|